Képviselőházi irományok, 1892. XXI. kötet • 653-689. , LXIII-XCV. sz.
Irományszámok - 1892-657. A közgazdasági bizottság jelentése, „az Oroszországgal 1894. évi május hó 18/6-án kötött kereskedelmi egyezmény beczikkelyezéséről” szóló törvényjavaslat tárgyában
20 657. szám. Hála azonban a magyar kormány e részben tanúsított SZÍVÓS ellentállásának, minderről jelenleg szó sincs; a jelen szerződés áldozatokat ily irányban tőlünk éppen nem kivan s csupán előnyöket nyújt. Ugy hiszszük, bízvást irható ez eredmény azon örömmel üdvözölhető békeszerető áramlatnak rovására, mely Oroszország részéről ujabban — s alighanem békés, de e mellett szilárd és öntudatos magunktartásának méltánylásaként — tapasztalható. Az egyetlen ellenérték s látszólagos áldozat, melyet a legnagyobb kedvezményezés mellett Magyarország nyújt, a gabonavámoknak a szerződés időtartamára, azaz 9 x /2 évre oly összegben való lekötése, milyenben azt mai autonóm vámtarifánk megállapítja. Ennek folytán ha azt a szerződés tartama alatt emelkedő irányban módositanók, az Oroszországgal szemben hatálylyal nem birna. Ámde tudjuk, hogy az orosz gabonával szemben eddig is ugyané vámtételek voltak alkalmazásban s most sem szándékoltatik e részben változás, mégis azt látjuk, hogy e vámtételek mellett az orosz gabona jelentékeny mérvben határainkat átlépni nem bírta s a búza és rozs vámjának X 1 ^ aranyforintos uralma utolsó éveiben a búza- és rozsbehozatal alig haladta túl a 25.000 mmázsát. Azt sem lehet figyelmen kívül hagynunk, hogy addig, míg Ausztriával vámközösségben élünk, nem is képzelhető, hogy ez gabonavámjainak agrárius szempontból leendő felemeléséhez hozzájáruljon, mert Ausztria, mint gabonafeleslegünk legnagyobb — úgyszólván egyetlen — fogyasztója, az általa fogyasztott kenyér megdrágulását a mi kedvünk-ért elősegíteni nem fogja, miként mi sem egyeznénk az ott termelt s Magyarországon fogyasztott iparczikkek vámjának protectionísticus felemelésébe. — Hiszen e szerződés létrejöttekor is oda törekedett Ausztria, hogy a magyar kormány legalább a rozsvámra vonatkozó orosz követeléseket fogadja el. Egyébként, mint fennebb, említtetett, gabonánk a jelenlegi vámtételek mellett is, a Monarchiában majdnem teljes kizárólagosságot élvez s ha van valami, a mi gabona-árainkat a mezőgazdákra nézve veszteségesekké fejleszti, ez azon körülmény, hogy még el nincs érve teljesen a Monarchiában a fogyasztás azon mérve, mely lehetővé tenné, hogy saját termelésünk itt emésztessék fel egészben. Ennek folytán gabonánk ára a világtermelés és piacz conjuncturáitól is függ s habár igaz, hogy gabonánk itthon rendszerint tetemesen jobb áron kél el, mint az itteni árral relatióba hozott külföldi nagy buzapiaczokon észlelt árak, ezt mégis csak fejlett malomiparunknak köszönhetjük, mely egy állandó, folytonos s egyenletes buzakeresletet honosított meg. Ha azon idő eljövend, a mint hogy el kell jönnie, midőn a nyerstermelésünket támogató ipar fejlődése s népességünk gyarapodása következményeként, valamint az észszerűbb — mert nem kizárólag a gabonatermelés fokozását czélzó— mezőgazdasági irány érvényesülésé esetén gabonatermelésünk nem mulandja felül saját belszükségletünket, akkor gabonaáraink is a nyerstermelő államok piaczi árainál a szállítási költség-különbözet s az V-ji aranyforintnyi vám teljes összegével előnyösebben fognak alakulni. Ez pedig mezőgazdaságunk védelmére tökéletesen elegendő, még akkor is, ha e körülmény a jelen szerződés 9 x /2 évi tartama alait állana elő. A jelen egyezményt illetőleg tudnunk kell, hogy ez tulajdonképen a jelenleg is törvényerővel biró 1860. évi szeptember 2/14-én Oroszországgal kötött kereskedelmi s hajózási szerződés kiegészítését képezi. Utóbbi is legtöbb kedvezményt biztosító szerződés volt; de e szerint a legnagyobb kedvezmény csak akkor illeti meg a másik szerződő felet is, ha ez más államnak ingyenesen, azaz ellenszolgálmány nélkül adatott. Ámde Oroszország nem retorsiós, tehát a minimális tarifáján is alább menő szerződéses vámtarifákat az illető államokban nyert olcsó gabonavámtarifák ellenében, tehát nem ingyenesen adottaknak tekinti s pedig jogosan és így azokban minket részesíteni nem köteles.
