Képviselőházi irományok, 1892. XX. kötet • 619-652. sz.
Irományszámok - 1892-634. Az igazságügyi bizottság jelentése, „az állami anyakönyvekről” szóló törvényjavaslat tárgyában
7H 634. szám. csekély, e szempontból is a helyettes kirendelését mellőzhetőnek rélte. A másik szempont pedig, hogy tudniillik az anyakönyvvezető akadályoztatása esetében azonnal helyettes legyen, más utón is elérhető és e tekintetben kielégítő azon intézkedés, a mely a 10. §-ban foglaltatik. A második bekezdés változatlanul át lett véve, A harmadik bekezdés a 13. §. második bekezdése, a mely ezen szakaszba át lett helyezve, hogy minden a helyettest érintő intézkedés összefoglalva legyen. A helyettest illető jogok és kötelezettségek ugyanazok, mint az anyakönyvvezetőé, ez okból a javaslat majdnem minden szakasznál, ott, a hol az anyakönyvvezetőről említést tesz, külön a helyettest is felemlíti. A fentemiitett elvnek megfelelően lett a szabály általánosítva és a 10. §-t kivéve, a »helyettes« szó azon szakaszokban, a hol külön felemlítve volt, törülve. 5. §. (k. i. b. 5. §.) Minden anyakönyvvezető a születésekről és halálesetekről s rendszerint a házasságokról is vezet anyakönyvet. A belügyminister t'óhb szomszédos anyakönyvi kerületre nézve a házassági anyakönyv vezetésével és a házasságkötésnél való közreműködéssel e kerületek anyakönyvvezetői közül egyet bizhat meg. Ez esetben az ily szomszédos kerületek a házassági jogról szóló törvény alkalmazásánál egy anyakönyvi kerületet képeznek. Az eltérés a két szöveg között lényeges. A közigazgatási bizottság által megállapított szöveg értelmében, minden anyakönyvvezető egyúttal házassági anyakönyveket is vezetett volna, de magánál a házasságkötésnél nem működött volna közre, miután a házasságok anyakönyvvezetése a felekezeti jogok érvénye alatt esak utólagos bejelentés alapján jegyeztetett volna be az állami anyakönyvbe. »A házassági jogról« szóló törvényjavaslat 29. §-a Szerint az anyakönyvvezető a házasságkötésnél mint polgári tisztviselő működik közre, így tehát functiói lényegesen eltérnek azoktól, a melyek őt a felekezeti házassági jog uralma alatt megillették volna. Kétségtelen ugyan, hogy azon közigazgatási közegek, a melyek a 7. §-ban felemlítve vannak, alkalmasak arra, hogy az anyakönyvvezetői teendőkkel minden megszorítás nélkül megbízhatók. Elismeri a bizottság továbbá azt is, hogy a képesítés, a mely a 8. §-ban a hivatali kötelékben nem álló egyénektől kívántatik, elégséges és hogy ezen képesítésnek magasabb mérve, tekintettel a teendők egyszerű voltára, nem volna indokolt. Az igazságügyi bizottság, egyetértve a belügy ministerrel, abból indult ki, hogy a házasságkötésnél való közreműködés, azon kellékeken kívül, a melyek általában az anyakönyvvezetőnéi megkívántatnak, oly személyes tulajdonságokat is tételez fel, a melyek indokolttá teszik, hogy az anyakönyvvezetői teendő ezen részére nézve az egyének kirendelésénél a lehető legszigorúbb mérték alkalmaztassák és oly egyének, a kik a születési és halálozási anyakönyvek vitelével minden aggály nélkül megbízhatók, mint polgári tisztviselők a házasságkötésnél való közreműködésre ne bízassanak meg, ha ezen teendőknek, minden tekintetben kielégitő ellátásának személyiségük által minden biztosítékot nem nyújtanak. Ezen indokok eredményezték az ezen szakaszban foglalt intézkedést, a mely szerint a belügyminister, több szomszédos anyakönyvi kerületben, az anyakönyvvezetők közül kizárólag egyet bizhat meg, azzal, hogy mint polgári tisztviselő a házasságkötésnél közreműködjék és a házassági anyakönyveket vezesse. Felemlitendőnek tartjuk, hogy ezen intézkedés felvétele által az anyakönyvek deczentralizálása nagyobb mérvben lehetővé válik. A kerületegyesités csak miut kivétel jelentkezik?
