Képviselőházi irományok, 1892. XX. kötet • 619-652. sz.
Irományszámok - 1892-634. Az igazságügyi bizottság jelentése, „az állami anyakönyvekről” szóló törvényjavaslat tárgyában
634. szám. 75 Az egyik az, hogy mindazon anyakönyvi kerületekben, a hol az anyakönyvvezető csak a születési és halálozási anyakönyvek vezetésével bízható meg, oly egyén rendeltessék ki, a kire az anyakönyvvezető! hatáskör egész teljében bizható. A másik megoldási mód az, hogy több szomszédos anyakönyvi kerület egy házasságkötési kerületté egyesittessék. Az igazságügyi bízottság ezen megoldási módok közül az utóbbit hozza Javaslatba. Mert a jelzett nehézség többnyire a kisközségekből alakitandó anyakönyvi kerületeknél fog előállhatni. A tervbe vett deczentralizáezió folytán az ily kerületekben a születési, halálozási és házassági esetek évente csak kis számban fordulván elő, a kirendelt egyének évi munkakörét be nem töltik, s daczára a csekély munkának, mégis oly fizetést kellene megállapítani, a mely a megélhetést biztosítja. Ezenfelül az állandóság biztosítékait is kellene a kinevezettnek nyújtani, ugy, hogy még ha az illető kerületben idővel alkalmas közigazgatási tisztviselő találkoznék is, azt e czélra nem lehetne felhasználni. Az a megoldási mód, melyet az igazságügyi bizottság javaslatba hoz, azon előnynyel bír, hogy a változandó viszonyokkal eleve számol. Megadja a szervezetnek azt a szükséges ruganyosságot, hogy az a, mindenkori helyi és személyi viszonyokhoz alkalmazkodjék. A szervezet, a melyet az igazságügyi bizottság megállapított, a következő elemekből alakul: a) közigazgatási tisztviselők, a kik az anyakönyvvezetői kinevezést elfogadni kötelesek (7. §.); b) hivatali kötelékben nem álló egyének, a kik a 8. §-ban meghatározott képesítéssel bírnak; c) végül a külön önálló anyakönyvi hivatalokhoz kinevezett anyakönyvvezetők. Az anyakönyvvezetők ezen három kategóriája, ugy a mi a kirendelés módozatait, mint pedig a jogokat éa kötelességeket illeti, ugyanazon szempont alá esik. Mind a három csoportba tartozó anyakönyvvezetők állami közegek, a hatáskörükbe tartozó teendőkre nézve közhivatalnokok. A különbség ezen három csoportbeli anyakönyvvezetők közt az, hogy mig mindnyájan állami közegek, addig csakis a c) pont alá tartozók egyúttal állami hivatalnokok is. A külön anyakönyvi hivatalok felállítása olykép, hogy az azokhoz kinevezett anyakönyvvezetők és a segédszemélyzet államhivatalnoki jelleggel bírjon, az okból válhatik szükségessé, mert a helyi viszonyok azt hozhatják magukkal, hogy hivatali kötelékben nem álló egyén kinevezése válik szükségessé, a kinek munkaköre oly nagy, hogy annak betöltése rendes díjazást és nem tiszteletdíjat kivan s a kinél e működés nem mellékfoglalkozás, hanem egyedüli hivatás. Mindezen körülmények okadatolhatják az adott esetben azt, hogy az állás állandósittassék. De különösen előállhat annak szüksége, hogy oly helyeken, a hol az anyakönyvi teendők nagymérvűek, a hol alkalmas közegek ugyan kellő számban rendelkezésre állanak, de azok egyébként közigazgatási teendőik által teljes mérvben igénybe vannak véve, az anyakönyvvezetői teendők ellátására külön hivatali állások teremtessenek. Tapasztalati adatok állanak rendelkezésre, hogy a hivatali köteléken kívül álló egyéneknek anyakönyvvezetői teendőkkel való felruházása csak ott bizonyul ezélszeríínek, a hol az anyakönyvi teendő csekély mérvű, vagy a hol azok, kis- és nagyközségekben, egy, a közigazgatási hivatalnok mellett, mint helyettesek hivatvák eljárni. Ellenben ott, a hol az anyakönyvi teendők, a kerület lakosságának nagy számánál fogva, rendszeres és folytonos megszakítást nem tűrő működést igényelnek: és ha azok a közigazgatási ÍO*
