Képviselőházi irományok, 1892. XX. kötet • 619-652. sz.

Irományszámok - 1892-621. Törvényjavaslat, a szeszadónak a fogyasztási terület részére való biztositása tárgyában

m. 6íí. szám. A 3—5. §§., valamint a 7. §-ban körülirt bejelentési kötelezettség megállapítása szükségszerű előfeltételét képezi annak, hogy az 1. §. szerint teljesítendő" adó megtérítés mérve meghatároztathassék. Itt csak azt kívánom megjegyezni, hogy azok a felek, a kik az égetett szeszes folyadékok átvitelével rendszerint foglalkoznak (mint szeszfőzdék, szesz-szabadraktár vállalkozói s szeszkereskedők, likőrgyárosok stb.), a jelenleg is érvényben levő törvényes rendelkezéseknél fogva jövedéki felügyelet alatt állanak s ennek következtében a bejelentés teljesítésével járó az a kötelezettség, hogy a küldemény hivatalos vizsgálat végett a küldő hivatal elé állítandó, azért nem lesz terhelő reájuk nézve, mivel ezen szakasz megengedi, hogy a küldemény vizsgálata az üzleti helyiségekben is teljesíttessék. A 6. §-ban az égetett szeszes folyadékok szállítására használt utak tekintetében foglalt korlátozás az ellenőrzés szempontjából szükséges olyan intézkedésre ad felhatalmazást, mely nélkül nem biztositható az, hogy ilyen égetett szeszes folyadékok csupán olyan utakon szállíttassanak, a melyek a három terület között más árúk tekintetében is a rendszeres forgalom közvetítésére használtatnak. A 8. §-ban a községi elöljáróságokra nézve az ellenőrzés körül ugyanaz a segédkezési kötelezettség állapittatik meg, a mely segédkezésre a szesz megadóztatásánál az 1888: XXIV. t.-cz. 12. §-a értelmében már különben is kötelezve vannak. A 9—14. §-ok büntetési határozmányokat tartalmaznak és a büntető határozatok hozatala iránti illetékesség tekintetében rendelkeznek. A büntetési határozmányoknál az az elv nyert alkalmazást, hogy a büntetés mérve által a kincstárnak az a kára téríttessék meg, mely a 3—5. §-ok rendelkezéseinek megszegése következtében okoztatik az által, hogy a kincstárnak az adó megtérítése iránti igénye részben vagy egészben nem érvényesíthető. A 15. §. a szeszadóról szóló 1888: XXIV. t.- ez. 105. §-a rendelkezéseinek megfelelően a törvény hatályát a magyar korona országainak összes területére kiterjeszti, a törvény életbeléptetési idejét határozza meg és a törvény végrehajtása iránti záradékot tartalmazza. Midőn ezen törvényjavaslatot alkotmányos tárgyalás végett tiszteletteljesen bemutatom megjegyzem egyúttal, hogy a törvényjavaslat az 1887. évi XXIV. t.-czikkel meghosszabbított, vám és kereskedelmi szerződés értelmében a cs. kir. pénzügyminister urraí egyetértőleg állapíttatott meg. Budapesten, 1894. évi április hó 18-án. Wekerle Sándor s. L, a pénsügyministerium vezetésével megbízott m. Jcir. ministerelnö'Jc.