Képviselőházi irományok, 1892. XX. kötet • 619-652. sz.

Irományszámok - 1892-619. A kereskedelemügyi m. kir. minister jelentése, az országgyüléshez, a szepes-olaszi-szepesváraljai helyi érdekű vasút engedélyezése tárgyában

' 619. Mim, íi. §. A menet- és szállítási díjak az engedélyezett vasút számára a következőleg szabatnak meg: a) A személyforgalomban legmagasabb árszabási tételként személy- és kilométerenkint a magasabb osztályban 5 kr., az alsóbb osztályban pedig 3 kr. szedhető be. A magasabb osztályt használó utasok legalább is az elsőrangú vasutakon használatban levő II-od osztályú, illetőleg ezeknek megfelelő berendezésű kocsikban szállitandók. A mennyiben engedélyes három kocsiosztályt rendezne be, a közbeneső osztályért, személy- és kilométerenkint, 4 kr. díjtétel szedhető be. b) Uti podgyásznál és gyorsárúnál, melyek 10 kg.-nyi súlytételekre fölfelé kikerekithetők, 10 kgr. és km.-kint 0'4o krnyi legmagasabb díjtétel alkalmazható. Uti podgyásznál szabad BÚly nem követelhető. Gyorsárúként szállítandó élő állatok, hullák és hintók viteldíjaira nézve a m. kir. államvasutak vonalain fennálló határozmányok és szabályok alkalmazandók. c) Az árúk szállításánál alkalmazható legmagasabb árszabási tétel kilométerenkint és 100 kilogrammonkint az I. db. árúosztályban 0'9o kr., a Il-ik mérsékelt db. árúosztályban O'eo kr. és a terjedelmes árúk után Ho kr. A kőszén, vaskő, só, tűzi és épületfa, trágya, kő, mész és tégla, teljes kocsirakományokban, kilométerenkint és 100 kg.-kint legfeljebb 0*50 kr. díjtétel mellett szállitandók. Ugyanezen 100 kg. és kilométerenkinti díjtétel szolgál maximális viteldíj gyanánt a koesirakományokban feladásra került élő állatok szállításánál is. A kocsirakományokban feladásra kerülő egyéb árúkra, valamint a szabvány súly alapján szállítandó élő állatokra nézve a mérsékelt darabárú-osztály fennebbi tétele szolgál legmagasabb díjtételként. Az árúk osztályozása s a többi szállitási és díjszabási, illetve díjszámitási határozmányok, valamint a kezelési és mellékiíletékek tekintetében, úgyszintén a külön vonatok szállítására és viteldíjaira nézve a m. kir. államvasutak vonalain fennálló határozmányok éa szabályok alkalmazandók. Mihelyt az engedélyezett pálya tiszta jövedelme három egymást követő éven át a fennebbi 7. §-ban megállapított tényleges építési és berendezési tőke 7°/o-át meghaladja, jogában álland a kereskedelemügyi m. kir. ministernek az engedélyes meghallgatása mellett a díjszabásokat megfelelőleg leszállítani. Azon esetre, ha a törvényhozás a díjszabási ügyet az összes hazai vasutakra vonatkozólag szabályozná, ezen szabályozás, tekintet nélkül a jelen engedélyokirat határozataira, az engedélyezett vasútra is érvényes leend. Engedélyes a vasút üzletét mindenkor olykép fogja vezetni, hogy díjszabási intézkedései a hazai ipar és termelés érdekeivel összhangzásban legyenek, különösen kötelezi magát engedélyes: 1 hogy mindazon kedvezményeket, melyeket külföldi czikkekre engedélyez, egyúttal a hazai termékeknek is engedélyezni fogja, ha ezek saját vonalán legalább ugyanazon távolságra szállíttatnak, mint a kedvezményezett külföldi czikkek; 2. hogy külföldi czikkre soha alacsonyabb díjtételt vagy díjrészletet nem fog engedélyezni, mint a milyent ugyanazon rendeltetési helyre szállított hasonló hazai czikk után valamely közelebb fekvő állomásról szed; 3. hogy az adriai kikötők felé irányuló forgalomban mérsékléseket csupán a hazai kikötők javára fog engedélyezni;