Képviselőházi irományok, 1892. XIX. kötet • 594-618. , L-LXII. sz.
Irományszámok - 1892-603. Kivonat, a főrendiház 1894. évi márczius hó 8-án tartott 43-ik ülésének jegyzőkönyvéből, a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről szóló törvényjavaslaton a főrendiház által tett módositások tárgyában
603. szám. 51 Melléklet a 603, számú irományhoz. Jelentése a főrendi ház közjogi és törvény kezésügyi, közgazdasági és közlekedésügyi bizottságának „a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről*' szóló törvényjavaslat tárgyában, Áz 1840. évi IX. t.-cz. alkotása óta megváltozott mezőgazdasági és átalakult életviszonyaink mindinkább igénylik, hogy az idézett törvénynek nem is az egész országon érvényes határozmányai állalános érvényű, mezőgazdasági és egyéb életviszonyainknak megfelelő rendelkezésékkel pótoltassanak. E mellett — noha általános és teljes mezőgazdasági törvény alkotásától, mely az összes kérdéseket felölelje, mert a kérdések egy része körül az eszmék ki nem forrottak s mert viszonyaink annyira eltérők, eredmény alig volna várható — annak szükségessége mégis előtérbe lép, hogy azokon a kérdéseken kivül, melyek ujabb törvényeinkben mint önálló egészek rendezést nyertek s már is több-kevesebb hatást gyakorolnak gazdasági fejlődésünkre, rendeztessenek 1 azok a kéidések is, melyek előrehaladott mezőgazdasági életünkben halasztást tovább nem tűrnek. A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat ezt szem előtt tartva, nemcsak az 1840. évi IX. törvényczikk módosítására szorítkozik, hanem a földbirtok használatára, a legeltetésre, az állattenyésztésre, a birtokhatár megjelölésére, a mezei dűlőutakra, a faiskolákra és fásításokra, a kártékony állatok és növények irtására és a hasznos állatok oltalmazására, nemkülönben a hegyközségekre vonatkozó kérdések rendezésére is kiterjed. Ennél a rendezésnél alapelv a tulajdonjog fogalmában gyökeredző szabad elhatározás tiszteletben tartása, mely a gazdasági haladás és az általános jólét emelése érdekében ott, hol az érdek közös, csak a többség akarata érvényesíílhetésének biztosításával szenved megszorítást, kiindulási pont pedig az, hogy ha az egyöntetű rendelkezés a viszonyok természetszerű követelményeibe ütköznék, a főbb irányadó elvek és szabályok felállítása mellett a részletekbe menő és a külön viszonyokhoz alkalmazandó intézkedés a helyi önkormányzat körébe utaltassák. És ezeken az alapokon nyugvó rendelkezésekkel nemcsak a nyomásos gazdálkodás, a közlegelők gazdálkodásügyei nyernek a közérdek szempontjából megoldást, hanem a vízmosások továbbképzödésének megakadályozásáról,, a fásításról, a hegyközségekről is a közérdeknek megfelelőleg történik gondoskodás. De mert feltehető, hogy az érdekeltségek a gazdasági élet és annak fejlesztése iránt kellő érzékkel is bírván, meg tudják választani a czélhoz vezető utat, 7*
