Képviselőházi irományok, 1892. XIX. kötet • 594-618. , L-LXII. sz.
Irományszámok - 1892-594. Törvényjavaslat, a közös függő adósság ez részének beváltásáról
12 594. szára. Mindezek a szempontok, ugy vélem, a beváltás s a beváltás czéljaira szükséges eszközök beszerzése tekintetében javasolt intézkedések során érvényesölnek. Az államjegyek mielőbbi beváltását, mint már fönnebb is volt szerencsém jelezni, okvetlenül szükségesnék tartom, különös figyelemmel az 1892. évi XVII. törvényczikk megalkotása óta fellépett disagióra is, mert ennek egyedüli hatásos és tartós ellenszere a készfizetések fölvétele. E készfizetések fölvétele azonban tervszerű és szerves összefüggésben megteendő intézkedéseket tételez fel. Ezeknek az intézkedéseknek helyes megitélésénél tehát csakis egyfelől a czélra, másfelől a czél megvalósítására irányult rendelkezések egymás közti tervszerű kapcsolatosságára kell figyelemmel lennünk. De épen ezért akkor, a midőn ennek az^ intézkedésnek elfogadását javaslom, annak a jövőre is kiható fontosságánál fogva kötelességszerű figyelemmel kell lennem arra, hogy az osztrák-magyar baük szabadalma 1897. végéig lejár, hogy a jegybank mai alapszabályai az ezüstre alapított ausztriai érték rendszeréhez vannak alkalmazva, és hogy az 1892. évi XXI. törvényczikk alapján beszerzett aranykészleteket a törvényhozás kizárólag valutarendezési czélokra szánta. Ebből a két szempontból kiindulva az osztrák magyar banknál teljesítendő aranyelhelyezések csakis ideiglenesek lehetnek. Ugyanazért felmerül annak szüksége, hogy az osztrák-magyar bankkal eíek iránt az aranyelhelyezések, valamint általában a banknak az v államjegyek bevonása körüli segédkezése iránt külön egyezmény köttessék, a melynek szövege az V. czikkben van megállapítva. Előre kell bocsátanom azt, hogy az aranyelhelyezéseket a két kormány külön-külön teljesítené, de abban az arányban, a melyben a két állam a beváltási műveletben részt vesz. E szerint az egész művelet lebonyolítása után, a két kormány által eszközölt aranyelhelyezések aránya meg fog felelni a két állam által eszközölt beváltások arányának. t ; Az egyezmény egyes pontjaihoz a következő megjegyzések szolgáljanak felvilágosításul: Az 1. ponthoz. A pénzügyi kormányzat azzal a kijelentéssel, hogy az osztrák-magyar banknál bizonyos összegű 20-koronást fog elhelyezni, magában véve csak annak a szándékának ad kifejezést, hogy oly jogot vesz igénybe, a melyet a bankalapszabályok 87. czikke értelmében a bankkal szemben bárki gyakorolhat. A bank által ebben a pontban elvállalt kötelezettség csak annyiban haladja meg az alapszabályok 87. czikke szerint általánosan fennálló kötelezettségét, hogy késznek nyilatkozik az elhelyezett arany névérték szerinti ellenértékét, a forintot két koronával számítva, a pénzügyi kormány kívánságára nemcsak bankjegyekben, hanem ezüst éitékpénzben is szolgáltatni. Az osztrák-magyar bankhoz beszolgáltatott husz-koronások értéke az ellenérték szolgáltatásánál, daczára a fennálló agiónak, olyképen számíttatik, hogy két korona egyenlőnek vétetik egy forinttal, és pedig azért, mert ez az értékelés felel meg a törvényes állapotnak és mert az egyezmény alábbi pontjai biztositékot nyújtanak arra nézve, hogy ez az arany eredeti rendeltetésétől elvonatni nem fog. A 2. ponthoz. A banknál elhelyezett aranymennyiség a bank érczkészletéhez csatolandó. A mennyiben az elhelyezett arany érmék ellenében az osztrák-magyar bank ezüst értékpénzt szolgáltat, érczkészletének névleges értéke mit sem változik. Ha azonban az osztrákmagyar bank húsz-koronások ellenében a pénzügyministeriumnak bankjegyeket szolgáltat, a bankjegyfedezet arányai megváltoznának. Hogy egyrészt a bank a beszolgáltatott húsz-koronások czímén jegykibocsátási képességét a 2 / B fedezeti rendszer alapján ne fokozhassa, másrészt ezek az államjegybevonási czélokra forgalomba hozott bankjegyek teljes aranyfedezettel bírjanak, indokoltnak mutatkozik annak hatásosabb kikötése, hogy az ez egyezmény alapján bankjegyek
