Képviselőházi irományok, 1892. XIX. kötet • 594-618. , L-LXII. sz.

Irományszámok - 1892-594. Törvényjavaslat, a közös függő adósság ez részének beváltásáról

i 594. szám. 7 Az államjegyek tervezett beváltásának időszerűsége szempontjából fontossága van annak is, hogy az egy-koronás érmék veretése mennyire haladt. Ezek az érmék, mint azt már a koronaérték megállapításáról szóló törvényjavaslat indokolásában jelezni szerencsém volt, arra is vannak hivatva, hogy részben az egy-forintos államjegyek szerepét a forgalomban pótolják. A m. kir. pénzverő hivatal által eddig veretett, illetőleg 1894. végéig előreláthatólag verve lesz 42 millió db. 21 millió a. é. frt értékben. Forgalomba hozatott f. évi január 31-ig már 10.274.000 db., azaz 5,137.000 frt a. é., e szerint az elhelyezhető készlet lenne 1894. végével 31.726 db. 15,863.000 frt a. é. A monarchia másik államának pénzverdéjében 1894. végéig önérthetőleg aránylag még nagyobb mennyiségű egy-koronás fog rendelkezésre állani. Mindezek szerint az államjegybeváltási műveletnek okvetlenül létesitendő előföltételét beállottnak s ennélfogva az időt elérkezettnek kell tekintenem arra, hogy ez a müvelet késedelem nélkül foganatba vétessék. Az aranybeszerzések és a pénzverés előrehaladásának evvel az előadásával mintegy Önmagától meg van adva a felelet arra is, mily mérvben foganatosítandó a közös függő adósság első részletének beváltása, mert e tekintetben abból indulok ki, hogy a saját hatalmi körünkbe eső minden intézkedés határozottan és késedelem nélkül megteendő a végből, hogy a valutarendezés czéljára beszerzett arany mielőbb tulajdonképeni közgazdasági hivatását teljesíthesse. A most beváltandó államjegy-mennyiségnek kereken 200 millió forinttal javasolt számszerű megállapítás a, ugy vélem, ezeknek az előadott elveknek is teljesen megfelel, A mi végül azokat a szempontokat illeti, a melyek a beváltás módozatainak meg­állapításánál kell, hogy irányadók legyenek, megfelelnek-e a beváltás részletei a törvényhozás részéről erre nézve adott utasításnak, az állami érdekeknek, a közforgalom igényeinek s mindenek fölött az aranykészfizetések fölvételében rejlő nagy közgazdasági érdeknek: mind­ezekre a feleletet a javaslat részleteinek indokolása van hivatva megadni. Itt csak annak hangsúlyozására vélek szorítkozhatni, hogy midőn a beváltási művelet részleteire nézve javaslataimat megteszem, azt hiszem, hogy ezek a szempontok kivétel nélkül teljes érvényesülést találnak, s hogy a jelen törvényjavaslat tör­vénynyé válta esetén egy jelentékeny lépéssel haladunk előre azon az utón, a melyet az 1892. évi v a luta tö rvények mutattak, s a mely út megtételét az 1892-iki valuta-törvények megalkotása óta a valuíaügy terén előfordult események sürgősen megkövetelik. A törvényjavaslat 1. §-áhos. A törvényjavaslat első szakasza szerint a kormány felhatalmaztatik arra, hogy a 312 milliót tevő közös függő adósság egy részének beváltása iránt, a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kormányával egyezményt köthessen, a mely egyezmény egész terjedelmében ebben a szakaszban beczikkelyeztetik. Az 1867. évi XV. törvényczikknek a közös függő adósságról rendelkező 5. §-a azt rendelvén, hogy a közös függő adósságot illető intézkedések csak a két kormány kölcsönös beleegyezésével s a két törvényhozás jóváhagyása mellett jöhetnek létre, a most foganatosí­tandó beváltás módozatainak megállapítására az egyezményi forma czélszerűnek mutatkozott. Figyelembe vettem ezzel az alkalommal azt is, hogy a jelen törvényjavaslatnak az állam­jegyek beváltására vonatkozó része és az érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerződésünk \

Next

/
Thumbnails
Contents