Képviselőházi irományok, 1892. XVIII. kötet • 590-593. sz.
Irományszámok - 1892-592. Törvényjavaslat a Spanyolországgal 1893. évi deczember hó 8-án kötött kereskedelmi és hajózási szerződés beczikkelyezéséről
50 592. szám. 27-én létrejött s az 1888 : XXX. t.-czikkbe iktatott egyezmény által 1892. február l-ig meghosszabbíttatott, a kölcsönösen biztositott legnagyobb kedvezménynél fogva a mi árúinkra is kiterjedtek. Spanyolország azonban ez alkalommal sem maradt meg hosszú ideig a szabadelvű közgazdasági politika alapján. A különben is terjedő védvámos áramlat a 80-as évek közepén Spanyolországba is átcsapván, különösen az angol szerződés ellen igen heves izgatás indult meg, melyet főleg a cataloniai pamutipar befolyásos képviselői ezen legveszélyesebb versenytársaik ellen szítottak. Csakhamar tudatára jutottak a spanyolok annak, hogy az angol szerződés megkötésekor táplált azon reményük, miszerint Anglia az olcsó spanyol vörös borokat nagyobb mennyiségekben fogja fogyasztani, — valósulásra nem számithat, mert a spanyol bor kivitele Angliába a szerződés megkötése után sem emelkedett (évenkint 70—100.000 hl. közt mozog), sőt a Xeresz és Malaga-borok kivitele tetemesen csökkent (az utolsó 10 év alatt 169.000 hl.-ről 33Va millió peseta értékben — 121.000 hí,-re — lö 1 /^ millió pesetára). Ennek ellenében az angol gyártmányok, főleg gépek, fonalak, szövetek és vegyészeti szerek bevitele Spanyolországba jelentékenyen emelkedett. Az angol szerződés hátrányai ellen emelkedett panaszok nyomása alatt a spanyol kormány újból azon eljáráshoz folyamodott, hogy az 1886. augusztus 5-én alkotott törvény által az autonóm vámtarifának az 1882-iki törvény értelmében kilátásba vett általános mérséklését, a melynek már 1887. július 1-én kellett volna magkezdődni, ismét felfüggesztette és egy bizottság kiküldését határozta el, mely a kereskedelmi szerződések hatásának tanulmányozásával s azok esetleges módosítása, illetve felmondása iránti javaslattétellel lett megbízva. Az 1889. október 10-iki rendelettel megalkotott nagy tarifabizottság, mely a cataloniai szövöiparosok és a castiliai agráriusok képviselőinek szövetkezett csoportjából és túlnyomó többségben a védvámos conservativ párt tagjaiból állott, munkálatait 1890. november 8-án befejezvén, az általa betérj* sztetl védvámos javaslatok s a bizottsági elnök (morét) szabadabb irányt követő külön véleményének tanulmányozása után a kormánynak legelső teendője az volt, hogy addig is, mig a vámtarifának védvámos irányban kilátásba vett reformja a felmondandó kereskedelmi szerződések lejártával keresztülvihető lenne, mindazon mezőgazdasági vámokat, melyek a fennálló kereskedelmi szerződésekben nem voltak megkötve, 1890. deczember 24-iki rendelettel felemelte. Ezen vámemelések közül bennünket főleg a k öveikezők érdekelnek: búza 100 kilogrammonkint 5"70 pesetáról 8-—- pesetára más gabonanemű . » búzaliszt .... más liszt .... » sertéshús és szalonna » más sózott hús . . » Némely tétel a korábbinak négyszeresére emeltetett fel. Egy másik rendelet által pedig az 1869. és 1882-iki törvényekben megállapított fokozatos tarifamérséklések végleg visszavonattak s újabb védvámosokból álló bizottság küldetett ki az új vámtarifa kidolgozására. Ezzel a védvámos irány újból teljesen felülkerekedvén, a spanyol kormánynak, hogy kitűzött programmját, mely az autonóm vámtarifának a kettős rendszer alapján és túlzó védvámos szellemben leendő revisiójára és az általános legnagyobb kedvezmény záradékának a kereskedelmi szerződésekből va!ó kiküszöbölésére irányult, megvalósíthassa, mindenekelőtt szabad kezet kellett magának szereznie és fel kellett mondania mindazon kereskedelmi szerződéseit, melyek tarifa ételeinek lekötését tartalmazták. Francziaország azonban ebben meg3-10 » 4-40 7-50 » 13-20 4-50 » 715 15 — » 50-2-80 » 11-60
