Képviselőházi irományok, 1892. XVII. kötet • 551-589. , XLI-XLVIII. sz.

Irományszámok - 1892-551. „A mezőgazdaságról és mezőrendőrségről” szóló törvényjavaslat tárgyalására kiküldött külön bizottságnak

2 551. szám. szerint csaknem a végletekben találkozó különféleségére, a részletekben is merev egyöntetűségre törekvő törvényes intézkedéseket létesíteni czélt tévesztő munka lenne: mindezek alapján a törvényjavaslathoz hozzájárult és azt az alább részletezendő és indokolandó módosításokkal elfogadta. Helyeselte a bizottság, hogy a törvényjavaslat számol azon arányba sem tehető eltérések- és különbségekkel, melyek az országban nem ritkán egy és ugyanazon megye különböző vidékein a mezőgazdaságnak ugy tárgyaiban, mint a vele foglalkozóknak ugy általános, mint gazdasági értelmiségében találhatók, mely különféleségek teszik szükségessé és indokolttá, hogy a törvényjavaslat minden oly intézkedésében, hol az egyöntetű rendelkezés a viszonyok természetszerű követelményeibe ütközhetnék, a főbb irányadó elvek és szabályok fölállítása mellett a részletekbe menő és a külön viszonyokhoz alkalmazandó intézkedés a helyi önkormányzati hatóságok körébe utaltassák. Leglényegesebb a bizottság által a javaslaton eszközölt módosítások közt kétségkívül az, hogy annak 4-ik §-át egészen elhagyandónak találta; mert a bizottság alapos és beható vita után hozzájárult ugyan ahhoz, hogy a törvényjavaslat 2. §-a, mely ott, hol a nyomásos gazdaság jelenleg is gyakorlatban van, a birtokosok birtokarány szerinti többségének megadja a jogot, hogy a nyomásos gazdálkodást az egész birtokosságra nézve kötelezőleg jövőre is kimondhassa, fentartassék; de a szabad gazdálkodás korlátozásában annyira elmenni, hogy a nyomásos gazdálkodásra való visszatérés még ott is, hol ezen rendszer a törvényé letbelépte időpontjában már nem volt gyakorlatban, kérhető és elrendelhető legyen, — a bizottság nem tartotta helyén valónak és ép azért a 4. §-t egészen mellőzendőnek és kíhagyandónak tartotta. Az inkább stylaris változtatásokat képező csekélyebb módosításokra ki nem terjeszkedve, a többinek indokolásául szolgáljanak a következők: A 2. §-ban a gazdasági rendtartás eszméjét a bizottság elejtendőnek tartotta, e helyett, mint sokkal czélszerűbbet, azt vette föl, hogy az eredetileg a gazdasági rendtartásban megoldandó kérdésekben az érdekelt birtokosok többsége határozzon. A 3. §-ban,súlyt helyezett arra a bizottság, hogy bekerített területek helyett állandóan bekerített területek mondassanak. A 6. §-ból az első bekezdés utolsó mondatát és a 2-ik és 3-ik bekezdést egészen elhagyatni határozta a bizottság. A 7. §-t eredeti szerkezetében kihagyni, de az abban foglaltakat 3 új szakaszban szabatosabban kifejezésre juttathatni vélte a bizottság, melyek közül az új 8. §. a fontos határozatok hozatalára hivatott birtokossági közgyűlés szervezése és alakiságairól szól, az új 9. §. a telebbezésnek, az új 10. §. a végrehajtásnak lényegét és formáit állapítja meg, az új 11. §. pedig a birtokosság külön szervezkedésére ad alkalmat. A régi 8. §-ban foglalt megállapításokat az érdekelt birtokosok közgyűlésére bizandóknak tartottak. A 9. §-nak három pontjából a b) pontot elhagyandónak, az a) és c) alattiak megállapítását pedig az előbbi szakaszban eszközölt módosításnak megfelelően az érdekelt birtokosok közgyűlésére bizandónak tartottuk. A 11. §-ban a vízmosás veszélyének kitett területek védelme iránti hatályos intézkedést láttunk szükségesnek és ezután egy új szakaszban (14. §.) a korlátolt forgalmú birtokok kopár területei befásitásának kérdésére e törvényben is kiterjeszkedni kötelességének ismerte a bizottság. Szintúgy fölveendőnek tartott a bizottság a fejezetbe még két szakaszt, melyek közül egyik (új 16. §.) a bérlők helyzetét oldja meg e törvényjavaslat intézkedéseivel szemben, a másik (új 17. §.) pedig a kenderáztatásnak eddig szabályozatlan és több szempontból fontos kérdésében intézkedik.