Képviselőházi irományok, 1892. XVII. kötet • 551-589. , XLI-XLVIII. sz.
Irományszámok - 1892-554. Törvényjavaslat, azon nyilvános tanintézeti igazgatók, tanárok, tanitók, igazgatónők és tanitónők nyugdíjazásáról és hozzátartozóik ellátásáról, kikről állami vagy más hasonló természetü közrendelkezéssel gondoskodva nincs
554. szám. 39 megmutatja, először is nagyjában elfogadtam a nyugdíjazási eljárás vezérfonalául az 1885. évi XT-ik törvényczikknek a tanárokra vonatkozó rendelkezését. Ez által a törvényjavaslat sokat nyert rövidségben és egyszerűségben, de az alkalmazás is egyszerűbbé és biztosabbá válik majd, mert az állami tisztviselők és tanárok nyugdíjazására vonatkozó föntemlitett törvény máibiztos és általán ismert gyakorlatot állapított meg. De nemcsak a megoldás rövidsége, egyszerűsége vezetett e torvény alapul vételére, hanem az a törekvésem is, hogy az állami és nem állami iskolák közt, söt csupán maguk a nem állami iskolák közt is eddig fennálló áthághatlan válaszfalakat kevesbítsem. Az országos tanulmányi alapból fentartott úgynevezett királyi iskolák nyugdíj-ügyei is a fentemiitett 1885. évi XI. törvényczikk szerint intéztetnek el. Legyen tehát a nem állami és nem királyi iskolák tanárainál is ugyanoly terjedelmű (t. i. 30 éves) a köteles szolgálati idő; legyen ugyanolyan a szolgálati idö beszámítása; legyenek ugyanolyanok a nyugdíjazási és gyámolitási igény beálltának föltételei, valamint a beszámítható'javadalmazásnak s az igényelhető nyugdíjnak, ellátási vagy nevelési járandóságoknak meghatározásai stb. Csakis az 1885. évi XI. törvényczikk alapul vétele mellett vált aztán lehetségessé e törvényjavaslat 13. §-ába felvennem a nyugdíjazásra nézve a viszonosságot nemcsak az itt felsorolt intézetek közt, hanem az itt felsorolt intézetek 8 az állami és királyi tanintézetek között is. A felekezeti tanár ne legyen örökre lekötve, hogy csak felekezeti intézetnél működhessék, s hogy azért, mert a felekezeti iskolánál eltöltött szolgálata nem számit az államnál, ne léphessen át állami iskolába, esetleg hosszú szolgálat után az egyetemhez; másrészt állami iskoláink ne legyenek megszorítva, hogy felekezeti tanárokat, a szolgálat be nem számithatása miatt, ne alkalmazhassanak. Szabad mozgás legyen iskoláink közt, melyek mindnyájan a nemzet iskolái. Minden erő oda válhasson be, a hol a nemzet eulturája a legjobban hasznát veheti, a mozdulatlanság ne nehezedjék nemzeti nevelésünkre. Már magában az itt felhozottak elegendők lehetnek az állami normák, különösen a 30 éves szolgálati idő elfogadására, annak daozára, hogy a 30 éves szolgálati idő majdnem kétszer oly drágává teszi a létesítendő nyugdíjintézetet, mint a 40 éves szolgálat. De ide sorolandók még azon indokok is, melyek az állami nyugdíjtörvény megalkotásánál, sőt ezt megelőzőleg régibb országos rendelkezéseinknél is a tanárok 30 éves szolgálatára nézve érvényesültek, s melyek az itt felsorolt intézetek alkalmazottjaira nézve semmivel sem lehetnek kisebb értékűek. Fönnebb emiitettem, hogy iparkodtam a nyugdíj- és gyámintézetet az egyes iskoláknál meglevő helyi alapok bevonása nélkül, tehát függetlenül megalakítani. Körülbelül 750 alkalmazottnak nyugdíjigényéről és hozzátartozóik ellátásáról vau itt szó, mi évenkint 175.483 frt összeget igényel. Hogy é nagy teher viselését megkönnyítsem, a teher megosztásának elvét választottam, vagyis több forrásról gondoskodtam. E források a törvényjavaslat 3. §-ában vannak felsorolva. E szerint megoszlik a teher a tanárokra, iskolafjntartókra, tanulókra s az államra. Legkönnyebb a terhe a tanároknak, ugyanúgy mint az államnál. Ha az állami intézeteknél okadatolt az alkalmazottak csekély megterhelése, még indokoltabb az itt szóban forgó tanintézeteknél, melyek általában kisebb fizetést adnak alkalmazottjaiknak, mint az állam. Az iskolafentartók \s a tanulók terhe sem mondható elviselhetetlennek. Az iskolafentartók annyi áldozattal, mint a mennyit a törvényjavaslat rajok szab, tanáraik számára oly előnyös nyugdíjazást, mint a minőt a törvényjavaslat tervez, maguk erejéből nem volnának képesek nyújtani. Ha tekintetbe vesszük, hogy a szóban forgó intézeteknél a tandíj átlag kisebb, mint az államiaknál, a tanulók hozzájárulása sem tekinthető terhesnek. Elvégre is a felsorolt források helyes megválasztásának legfőbb bizonyítéka az, hogy az általam kibocsátott tervvázlat alapján a megfelelő iskolák kevés kivétellel jelentkeztek a nyugdíj-intézetbe való belépésre. ••;*
