Képviselőházi irományok, 1892. XVII. kötet • 551-589. , XLI-XLVIII. sz.

Irományszámok - 1892-563. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése, „az örökösödési eljárásról” szóló törvényjavaslat tárgyában

274 563. szám. Kétségtelen, hogy az iratok áttételét eszkőziő járásbíróság intézkedéseinek csak ideiglenes jellege van, s mint ilyenek nem praejudikálnak az örökösödési eljárásra illetékes bíróságnak abban, hogy ez önállóan tegye meg a hagyaték rendezése, s főleg a hagyatéki vagyon rendszeres biztosítása és kezelése szempontjából szükséges rendelkezéseket. A ki tehát a haláleset-felvételt elintéző, de a további eljárásra nem illetékes bíróság intézkedése által sértve érzi magát, módot találhat, hogy sérelme orvoslását az örökösödési eljárásra illetékes bíróságnál keresse, a nélkül, hogy attól kellene tartania, hogy az előkészítő eljárás fejleményei e részben akadályul fognak szolgálni. Nincs tehát semmi ok, hogy az örökösödési eljárásra nem illetékes bíróságnak előzetes intézkedéseivel és végzéseivel szemben a felebbvitel megengedtessék, s ez által a hagyatéki ügy lebonyolítása késedelmet szenvedjen. A 23. §.-hoz (m. j. 23. §.). Ezen §. második bekezdése egyszerű áthelyezése a m. j. 4. § ának második bekezdésében foglalt, ide jobban illő rendelkezésnek. A 25. §.-hoz (m. j. 25. §.). A második bekezdésben azt a pótlást hozza javaslatba a bizottság, hogy a hagyatéki tárgyalásnak elrendelése után a végrendeletet a tárgyalás vezetésével megbizott kir. közjegyzőnek is át lehet adai. A hagyatéki tárgyalás elrendelése után a kir. közjegyző a hagyatéki bíróság megbizott közegévé válik, s nincs semmi akadály, hogy a bíróság helyett, ő vehesse át a végrendeletet, a bíróságnak leendő bemutatás végett. A 28. §.-hoz (m. j. 28. §.). Ezen §. első bekezdésében »a végrendelet kihirdetésére megidésendök« szavak »a végrendélet kihirdetésére kitűzött határnapról értesitendők«. szavakkal cseréltettek fel. Idézés ebben az esetben nem szükséges, mert az elmaradás jogkövetkezményekkel nem jár. A 29. §.-hoz (m. j. 29. §.). A harmadik és negyedik bekezdés annyiban mutat eltérést a m. j. szövegétől, hogy élesebben ki van domborilva a különbség a kir. közjegyző által felvett és nála letett végrendelet között, melyeket, a m. j. a kir. közjegyzőnél őrzött végrendelet közös fogalmával kivánt megjelölni. A 31. §.-hoz (m. j. 31. §.). A szóbeli végrendelet tanúinak eskü nélkül eszközlendő kihallgatása csupán előleges tájékozásul szolgál, — s ezért nem szükséges, hogy az érdekeltek minden körülmények közt és formaszerűleg idéztessenek meg a kihallgatáshoz. E mellett kívánatos, hogy a kihallgatás lehetőleg gyorsan történjék. Erre való tekintettel azt a módosítást vette fel a bizottság a 31. §. szövegébe, hogy a szóbeli végrendelet tanúinak kihallgatására a tudvalévő érdekeltek csak akkor idézendők meg, ha a bíróság székhelyén laknak vagy tartózkodnak, avagy ha ugyanott lakó képviselőjük van. Az ezek részére szóló idézés kézbesítése közvetlenül történhetik, — míg a bíróság kerületében lakó érdekelteknek megidézése, a kiket a m. j. szintén bevont a megidézendők körébe, gyakran nagyobb nehézséggel jár. De a midőn a bizottság szűkebbre vonta a megidézendők körét, addig másrészt arról gondoskodott, hogy a hiróság székhelyén kivül belföldön tudvalévő lakhélylyel vagy tartózkodási helylyel biró érdekeltek is értesüljenek a tanúkihallgatás idejéről. E czélból javasolja a posta utján ajánlott levélben való értesítést, mely módozat a legtöbb esetben eredményre vezet és más eljárásokban is sikerrel alkalmaztatik.