Képviselőházi irományok, 1892. XVI. kötet • 514-550. , XXII-XL. sz.

Irományszámok - 1892-527. Törvényjavaslat, kereskedelmi viszonyaink Spanyolországgal való ideiglenes rendezéséről

38 527. szám. / Melléklet az 527. számú irományhoz. Indokolás, a „kereskedelmi viszonyainknak Spanyolországgal való ideiglenes rendezéséről" szóló törvényjavaslathoz. Az 1892. évi XXXI. t.-cz által a kormány felhatalmaztatott, hogy a Spanyolországgal való kereskedelmi forgalmat az 1891. évi XLII. t.-cz. alapján a ministerium által 1892. évi június hó 30-án kiadott rendelettel megszabott vagy más megfelelő bánásmódban részesíthesse, illetve, — hogy Spanyolországgal megállapodásokat létesíthessen és ezeket hatályba helyezhesse, azon megszorítással azonban, hogy a mennyiben ezeu intézkedéseknek vagy megállapodásoknak érvénye az 1893. évi deczember hó 31-én túl terjedne, ezek mindenesetre alkotmányos tárgyalás végett előzőleg az országgyűlés elé terjesztessenek. A törvényhozás ezen felhatalmazása és a spanyol kormánynyal e tekintetben létrejött megállapodás alapján a ministerium az 1892. évi deczember hó 30-án kelt és a »Budapesti Közlöny« múlt évi 298. számában közzétett rendeletével az 1892. évi február hó 5-én kelt rendeletben foglalt határozatoknak érvényét, melyeknek értelmében a spanyol származású árúk az osztrák-magyar vámterületre való behozataluknál a legnagyobb kedvezmény szerinti bánásmódban részesittetnek, — további intézkedésig és legkésőbb 1893. évi deezember hó 31-éig fentartotta. Ennek ellenében Spanyolország részéről a mi árúinkkal szemben eddig követett azon eljárás, mely szerint azok a spanyol vámtarifa minimális tételei szerint kezeltetnek s a többi államok árúinál kedvezőtlenebb bánásmódban nem részesíthetők, egyelőre szintén fentartatott. Midőn ekkép Spanyolországhoz való kereskedelmi viszonyainknak folytonossága biztosíttatott, minden törekvésünk oda irányult, hogy a végleges szerződés létesítése iránt folytatott tárgyalások idejében befejezhetők legyeuek s azok eredménye még a fentemiitett, 1892. évi XXXI. törvényczikkben megszabott határidő lejárta előtt a törvényhozás elé terjeszthető legyen. A tárgyalások menete e tekintetben lényeges nehézséget egymagában véve nem is képezett volna, mert a spanyol kormány meggyőződvén arról, hogy a korábbi tárgyalásokat felettébb késleltető azon törekvése, miszerint külkereskedelmi viszonyait első sorban Francziaországgal rendezze, az ezen országban uralomra jutott vámpolitikai irányzatnál fogva a közel jövőben nem fog megvalósulhatni, — eredeti álláspontjától eltérve nagyobb hajlandóságot tanúsított a tárgyalások folyamán felmerült nehézségek kiegyenlítésére. . Minthogy azonban a spanyol kormány a jelzett fordulat beálltakor kereskedelmi politikájának legközelebbi czéljául azt tűzte ki, hogy a többi hatalmakhoz való kereskedelmi