Képviselőházi irományok, 1892. XVI. kötet • 514-550. , XXII-XL. sz.

Irományszámok - 1892-541. A közoktatásügyi bizottság jelentése, a vallás- és közoktatásügyi minister által, „az izraelita vallásról” benyujtott 300. sz. törvényjavaslat tárgyában

178 541. szám. biztosítani, mint a haza más lakóinak és az izraeliták és keresztény vallásúak közti házasság megkötését is engedélyezni akarta, törvényerőre nem emelkedett. Végre 1867-ben a zsidók egyenjogúsága kimondatott Deák Ferencz befolyása alatt. Szoros értelemben vett vallási ügyekben nevezetes lépést képez 1869-ben 0 Felsége szentesítésével ellátott s a mai napig is érvényben levő szabályzat, mely a zsidóság egy részénél csaknem kizárólagos alapul és követendő szabályzatul szolgál, a hitközségek szervezete, népiskoláik s ezzel összefüggő kérdések, az országos izraelita pénzalap, anyakönyvek, (e részben ugyan már ujabb ministeri rendeletek is vannak) s már egyházszervezeti ügyeikben. A congressusi határozatot el nem fogadó, úgynevezett orthodoxok egyházszervezeti ügyeinél a vallásos közoktatásügyi minist'er által 1871-ben 2695. szám alatt kiadott ministeri rendelet szolgál irányadóul. Ez volna nagy vonásokban érintve, az, a mi tételes intézkedés tekintetében szt. Lászlótól ugyszólva napjainkig a magyarországi izraelitákat illetőleg tétetett, de ezen felhozott törvényeken kivül igen fontos szerepűek s nagyszámúak azon városi statútumok, kir. rendeletek, melyek az izraeliták legszemélyesebb s vagyoni jogaikat, sokszor lelkiismereti felfogásukat korlátozták; de az élet, a gyakorlat nem tartotta magát később szorosan ez intézkedésekhez, jogok élvezését s gyakorlását időközönkint különböző irányokban eltűrte, majd hallgatag megengedte olykép, oly irányban, a mely irányban a szükségszerűség, a haladás, a józanabb felfogás önmagának utat tört; s ha épen a mai állapotukat tekintjük, ugy sok tekintetben azt látjuk, hogy oly jogok és előnyök gyakorlata, élvezete is fellelhető az izraelita vallásúaknál, melyeket illetőleg pozitív engedélyező intézkedések egyáltalán nem léteznek. Ennek a tényleges állapotnak adja ' meg ugyszólva a végleges szentesítést a jelen törvény egyrészt az által, hogy a törvényesen bevett vallásfelekezetek sorába czélozza felvenni az izraelita vallásfelekezetet, azon felekezetet, mely elsőnek állította fel az egy istenség nagy elvét, mely vallásfelekezet az államélettel nem egyező tanokat nem foglal magában. A vallásos érzület tiszteletben tartása és megbecsülése nyilvánul a törvényjavaslat szellemében, midőn a viszonosság elvének kiterjesztését az izraelita vallásfelekezetre is szükségesnek tartja s előmozdítja az igaz, tiszta vallásélet fejlesztését. E javaslat fontossággal bir állampolitikai szempontból, mert lerombol vallási különbségekből felállított válaszfalakat s ez által közelebb jutunk egy lépéssel újra ama nagy czél elérhetéséhez, hogy polgáraink mindinkább egygyé olvadva, erőnk nem egymás elleni óvatosság, figyelem és féltékenység, hanem a közjóra irányuló együttes, egységes működésre lesz fordítható. Az állam kötelessége bizonyos feltételek mellett, polgárai jogainak egyenlő terhek mellett, lehetőleg egyenlő mértékben való kiterjesztése a vallási téren is. Az állam nem foglalhat ma már állást kizárólag egyes felekezetek mellett; azok az indokok, melyek a fejlődő valláserkölcsi eszmék támogatásának szükségét követelték, ma már nem állanak többé fenn, ma már azok a tisztultabb, általános felfogásban, magában a társadalomban megtalálják támaszukat; az állam befolyása, felügyelete csak egy irányban lehet, hogy a vallási irány az állami élet, az állami fejlődéssel ellentétben ne álljon, ennek az elvnek is megfelel s ezen elvnek , is figyelembe vételénél alkottatott jelen törvényjavaslat. A jelen törvényjavaslat első §-ában a zsidó vallásnak a törvényesen bevett vallásfelekezetek közé való felvétele mondatik ki, melynek mily széles alapon való életbeléptetése határoztatik meg a 2. és a bizottság által felvenni javasolt 3. §-ban. Az által, hogy az 1. §-ban az izraelita vallás a többi törvényesen bevett vallásfelekezet közé iktattatik — az izraelita vallásra való áttérhetést leszámítva — ugyszólva részükre nem egy új jog adatik, hanem a tényleges mai állapot a törvényjavaslatnak törvényerőre