Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

513. szám. 89 2-ik mélléklél az 513. számú irományhoz. Különös indokolás. II. I. FEJEZET. E1 j e g y z é s. Az eljegyzés törvényhozási szabályozása a házasságjoggal áll kapcsolatban. Erre utal tárgyi összefüggése a házassággal és azon körülmény is, hogy az eljegyzés fennálló jogaink szerint a házasságjog kiegészítő részét képezi. A r. kath. egyház az eljegyzésben a házasság szentségének előkészítő cselekményét látja s azt, mint olyat, mindenkor a házassággal szorosan összefüggő intézménynek tekintette s ezzel együtt jurisdictiója körébe vonta. (V. ö. Schulte: Handbuch des katholischen Eherechts 33. §.) A görög-keleti egyház az egyházilag megáldott ünnepélyes eljegyzésre egyenesen a házasságjog szabályait alkalmazza (v. ö. Euthymius Joannovics: Principia juris ecclesiastici veteris orthodoxae orientális ecclesiae. Neoplantae 1844. §§. 168., 170., 172.) s az erdélyi ev. ref. (v. ö. Bőd Péter: Házassági törvényrajz. Kolozsvár, 1836. év 1—60. §§.) és ágost. ev. vallásúak joga is azt a házasságjog körében szabályozza. (V. ö. az 1870. évi Eheordnung für die ev. Landeskirche A. B. in Siebenbürgen 13., 22—23. §§.) A házasságjog keretében szól az eljegyzésről a József-féle pátens bevezető részének 1—4. pontja és az unitáriusok egyházi törvénye a házasságról (19. §.). A külföldi törvények és tőrvényjavaslatok is a házassági jog körébe foglalták e tárgyra vonatkozó rendelkezéseiket. (így: porosz A. L. R. H. 1. ez. 75—135. §§.; szász ptk. 1568—1587. §§.; olasz ptk. 53—54. §§.; zürichi ptk. 576—582. §§.; osztrák ptk. 45—46. §§.; hesseni javaslat II. ez. 1. §.; német birodalmi polg. törvénykv. javaslata 1227—1230. §§.) A Code civil az eljegyzésről nem intézkedik, minélfogva a franczia jogászok többségének véle­ménye szerint arra a szerződések általános szabályai nyernek alkalmazást. Nem szól az eljegyzésről a Laurent-féle belga Avant-projét de révision du Code civil sem. A javaslat nem terjeszkedik ki az eljegyzés részletes és kimerítő szabályozására. Feleslegessé teszi ezt egyrészről az a körülmény, hogy az eljegyzés mint házasságkötésre vonatkozó kölcsönös igéret, jogi természeténél fogva szerződésnek tekintendő, melynek álta­lános elvei arra is alkalmazandók, másrészről hogy már magában az eljegyzés czéljában s a jegyesi viszony természetében is támpontot találhat a biró egyes kérdések eldöntésében. Az általános elvek szolgálhatnak irányadókúl különösen az eljegyzés létrejövetelének kellékei tekintetében. Ismeretes, mennyire eltérők fennálló jogaink rendelkezései e kérdésre nézve. A római katholikusok joga szerint érvényes eljegyzés nem jöhet létre oly személyek kőzött, a kik között az eljegyzés időpontjában valamely bontó vagy tiltó házassági akadály áll fenn, tekintet nélkül arra, vájjon az akadály felmentés által elháritható-e vagy sem s ezen szabály alól csak azon házassági akadályok esetében van kivétel, melyek időmúlás által önként elenyész­nek s már a hetedik életévüket betöltött kiskorúak egymást érvényesen eljegyezhetik. Ez az álláspontja a görög keletiek egyházi jogának is az egyszerű eljegyzés tekintetében; az ünne­pélyes eljegyzéshez férfiaknál 14, nőknél 12 éves kor, s általában ugyanazon kellékek szük­KÉPVH. IROMÁNY. 1892 — 97. XV. KÖTET. 12

Next

/
Thumbnails
Contents