Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

68 513. szám. Első tekintetre feltűnik ez a tévedés, hogy e szerint nem kétféle, hanem három, még pedig lényegileg különböző házassági jog léteznék és ennek megfelelőleg nem kétféle, hanem ötféle jurisdictio, t. i. a római és görög katholikusok számára a kánoni házassági jog, a görögkeletiek számára az ő egyházi házassági joguk, a többi állampolgárok számára pedig az állami házassági jog. Ennek megfelelőleg volna a valóságban ötféle jurisdictio: a) a római katholikus és b) a görög-katholikus egyházi bíróságok, c) a görög-keleti szerb egyház és d) a görög-keleti román egyház biróságai, végre e) az állami bíróságok. Az ily megoldás tehát a jog egységét nem állapítja meg, sem a bíráskodás egységét és az ennek hiányaiból származó bonyodalmakat és visszás állapotokat nem szünteti meg. A fontos változtatás, a mit a jelenlegi jogállapoton tenne, abban állana, hogy eltörölné a protestáns házassági jogokat és jurisdictiót, melyek fennállanak, elvileg kizárna a fentemlitetteken kivül minden más egyház számára a házassági jog és jurisdictio állami érvényét. Eltörölné az 1790/91. évi XXVI. t.-cz. 13. §-ában a protestánsok számára-biztosított jogot, módosítaná az erdélyi unióról szóló 1868:XLI1I. t.-cz. 14. §-át, a mely Erdély mindazon törvényeit sértetlenül fentartotta, sőt kiterjesztette, a melyek a jogegyenlőséget, a viszonosságot és paritást a bevett egyházak között biztosítják. Módosítaná a vallásszabadság sérelmével az 1868: LIII. t.-cz. 8. §-át, módosítaná az egyházak paritásának sérelmével a vegyes házasságok számára fennálló rendelkezést, az 1868: XL

VIII. t.-cz. 1. §-át, módosítaná ugy, hogy felekezeti kiváltságokat teremtene, alávetné a nem katholikus állampolgárokat oly felekezeti jognak és jurisdictiónak, a melyhez nem tartoznak. Ezzel megsértené a polgári jogegyenlőséget, a lelkiismereti szabadságot és az egyházak paritását: három oly sarkalatos tételét alkotmányunknak, melyeket a házassági jog minden rendezésénél meg kell őrizni. Ebben a törekvésében példátlanul áll az utóbbi negyedszázad történetében 1868-ban sem a római katholikus főpapság, sem a főrendek közül azok, kiket az egyház világi vezérférfiainak tekintett, nem igy gondolkoztak és nem így nyilatkoztak. Az általános indokolás korábbi részében (II.) fel van tüntetve az, hogy a házassági jog és jurisdictio kérdésében ezek kivétel nélkül a jogegyenlőség és viszonosság és az egyházak paritása alapján állottak. Az egyházak jelen jogköre nem gátolhatja a házassági jog rendezését, de nagy politikai hiba volna e rendezésnél az egyházakkal egyenlőtlenül bánni el. Sajátságos az ok, a melyből a többi egyházakra nézve e megoldás a paritást mellőzhetni véli. A »protestáns felekezetek és zsidók tana szerint«, úgymond, »a házasság nem szentség, hanem merő polgári szerződés, melynek érvényes létrejövetele feltételeit az állam határozza meg. Szerintök az, a ki az állami törvény értelmében házasságot köt, érvényes erkölcsi kötelmeket is létesítő kötelékbe lépett*. »Ha tehát az állam a protestáns felekezeteknek — ideértve az unitáriusokat is — házasságjogát egységesen rendezi, nem követ el rajtuk vallási sérelmet, mert egészen vallástanuknak megfelelően jár el.« Kétségkívül a házasság ezen egyházak tanai szerint nem szentség. Kétségkívül, elismerik ezen egyházak az állam azon jogát, hogy a házassági viszony polgári jogrendjét megállapítsa és e jogviszonyokban bíráskodjék. De ezen egyházak is, ugy mint a római katholikus vagy görög-keleti egyház, ismerik a házassági viszonynak vallási oldalát és az e viszonyban foglalt vallási momentumokat is