Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.
Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról
56 513. szám. hatja: a házassági kötelék felbontatik engesztelhetlen gyűlölet indokából, de a vétkes, illetve gyanús fél nem tiltatik el újabb házasságra lépéstől. 3. Ha mindkét fél szegte meg a házassági hűséget, felbontásnak nincs helye. De ha a hűség megszegése vadházasságban élés által történik: a házasság felbontásának a felek egymással meg nem élhetése indokából van helye. 4. A férj tehetetlensége. , , 5. Ha a férj nejét házasságtörésre ösztönzi. 6. Államfő elleni összeesküvés. 7. Az engesztelhetlen gyűlölet mint ilyen nem képez elegendő okot a házasság felbontására. Az engesztelhetlen gyűlöletnek vagy ismételt s úgyszólván szokássá vált lelketlen zsarnoki kínzásokból vagy az egyik fél részéről a másiknak vetett oly veszedelmes kelepczékből kell származnia, mely leshányás, ha sikerülne, könnyen veszélyeztetné az illetőnek életét. 8. Szándékos magzatelhajtás. 9. Valláskülönbség oly nem keresztyén felek közt, kik közül az egyik keresztyénné vált. 10. Kölcsönös megegyezés, hogy az egyik vagy mindkét házasfél szerzetesi rendbe lépjen. 11. A bujdosás. Ha a férj három év óta ismeretlen helyen tartózkodik és neje ellátásáról nem gondoskodik, egyébként ha a házas felek egyike 5 év óta távol van és tartózkodási helye ismeretlen. Mindkét esetben edictalis eljárás alkalmaztatik 12. A férj szabadságvesztése, mint ilyen, nem képez házasságfelbontó indokot, de a szabadságban maradt fél kérheti a válást engesztelhetlen gyűlölet alapján. 13. Az epilepsia és tébolyodottság csak oly esetben képeznek házasság-felbontó indokot, ha bebizonyittatik, hogy vádlott fél már házasságra lépése előtt szenvedett e bajokban s hogy ezek gyógyithatlanok. 14. Egyéb elválási indokok, a mik az egyházi törvénykönyvben (Pravila) előfordulnak, nem foglalhatók össze egy általános szabályra, hanem mint casuistikus okok szerepelnek. III. A magyarországi protestánsokra nézve a József-féle házassági nyílt parancs 55—57. §-ai a következő esetekben engedik meg a házasság felbontását: 1. midőn az egyik házastárs a másiknak életére tört, vagy házasságtörést követett el; 2. midőn az egyik hitvestárs a másikat gonoszul elhagyta; 3. midőn a hitvestársak közt halálos gyűlölség vagy leküzdhetlen ellenszenv keletkezett és mind a két fél kívánná az elválást. IV. Az erdélyi ev. reformata egyházban az 1882. június 4-én megalkotott »Utasitás a házassági váló ügyek ellátására nézve« 4. §-a értelmében a végleges elválás okai lehetnek: 1. a házasságtörés (adulterium), mely lehet nyilvános (manifestum; h. t. r. 177. §.), mely minden kétségen fölül áll; vagy terhes gyanún alapuló (graviter praesumptum; h. t. r. 181 — 182. §.); 2. elhagyás, mely vagy rosszakaratú (desertio malitiosa; h. t. r. 184. §.), vagy hűtlen (desertio infidelis; h. t. r. 202.); 3. az élet ellen való törés (insidiae vitae structae: h. i r. 203. §.); 4. az engesztelhetlen gyűlölség (capitale vei invincibile ódium aut insuperabilis aversio; h. t. r. 216-217. §.); 5. a házassági tartozásnak megtagadása (denegatio debiti conjugalis; h. t. r. 205. §.) ; 6. ha a nő magát mesterségesen vagy szerek bevételével a conceptióra és igy gyermekszülésre képtelenné tette (h. t. r. 208. §.). A felsorolt váló okokra vonatkozó e pontozatok csupán tájékozásul szolgálnak, döntő erővel továbbra is az eddig hatályban volt törvény, a Syn. Jur. Conn., bir. Ó. V. Ae erdélyi ágostai hitvallású evangelika egyház 1870. évi »Eheordnung«-ja 51—61. §§-ban a következő okokból enged felbontást:
