Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.
Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról
513. szám. 45 alapul, a mely arra van hivatva, hogy a görög nem egyesült egyház szláv hiveinek jogazonosságát biztositsa; és egyházi részről elismerik, hogy jelentősége és fontossága az összes szlávokra nézve ugyanolyan, mint a Pravila-é a románokra nézve, a hivők nemzetiségére való tekintet nélkül. 3. A magyarországi ágostai hitvallású evangélikusokat és evang. reformátusokat a II. József által kibocsátott és az 1791: XXVI. t.-cz. által elfogadott nyilt parancs kötelezi. 4. Az erdélyi ev. református egyház híveire nézve az ő külön egyházi joguk. 5. Az erdélyi ágostai hitvallású evangélikusokra vonatkozólag pedig az 1870-ben kihirdetett házassági rendtartás irányadó. 6. Az unitáriusok házassági jogát Magyarország egész területén az 1889. évi márczius havában kelt »Unitárius egyházi törvény a házassági jogról* szabályozza. 7. A magyarországi izraelitákra nézve az 1863. évi udvari cancelláriai rendelet foglalja magában a házassági jogot. 8. Az erdélyi és fiumei izraelitákra nézve a házassági jogot az osztrák polgári törvénykönyv szabályozza. A házassági jog terén jelenleg létező állapotok felismeréséhez szükséges ezen különböző, egymástól független jogi rendszerek sajátos természetét is szem előtt tartani. A római katholikus egyház híveit kötelező házassági jog egyetemes jellegű. A görög nem egyesült egyház hiveinek házassági joga tekintetében már föntebb említve volt, hogy az két, élesen elhatárolt nemzetiségi alapon nyugszik. Az, a mi e két jogrendszerben közös, az eltérő alkalmazás folytán az egységes jelleget gyöngíti. E jogrendszerek tovább fejlődésükben impulsusaikat külföldi jogterületekről nyerik. S habár ezen jogrendszereknek egyik alkatelemét a hazai gyakorlat is képezi, a mint az az egyik vagy másik egyház bíróságainak működésében nyilvánul: e gyakorlat nem hazai jellegű, hanem nemzetiségi felfogások hatása alatt áll. A magyarországi ágostai hitvallású evangélikusok és evang. reformátusok házassági joga, mely állami törvényen nyugszik, idegen, bevett jog; azonos a József császár által az örökös tartományok számára 1783. január 16-án kiadott házassági pátenssel. Az erdélyi ev. reformátusok házassági joga, habár az régibb nemzeti egyházi törvényeket, nemzeti zsinatok végzéseit, a közönséges egyházi zsinatok rendeleteit, az erdélyi egyháznak' régóta divatozó gyakorlatát foglalja magában, mégis főbb intézkedéseiben és tételeiben — ugy a mint azt Bőd Péternek 1763. közzétett »Synopsis juris connubialis« (Házassági törvényrajz, H. t.) czímű müve, a mely a nevezett egyházban kútfő erejével bir, igazolja — a német protestáns házassági jogban uralkodó felfogásokat vette alapul. Az erdélyi ágostai hitvallású evangélikusok házassági joga, mint maga ezen egyház is, nemzetiségi alapokon nyugszik. Az 1870-ben alkotott »Eheordnung für die evangelische Landeskirche A. B. in Siebenbürgen« a német protestáns házassági jog fejlődésével tartott lépést. Intézményeiben és határozataiban csak a német jogfejlődés szempontjából ítélhető meg. És házassági rendtartásában a házassági bíráskodásra vonatkozó rendszabályokat illetően a 41. §. kifejezetten rendeli, hogy: »In allén Fállen, in welchen die obigen Bestimmungen nicht ausreichen, ist auf die Normen des Prozessverfahrens nach dem Statutarrecht, nach Carpzov's Iurisprudentia consistorialis, Böhmer's Jus ecclesiasticum protestantium, bezüglich an jené des gemeinen deutschen protestantischen Kirchenrechts zurückzugehen.« Az unitáriusok házassági joga, — habár e jog alakulására az erdélyi reformátusok házassági joga befolyással volt is — ujabb törvényalkotásában oly rendezést foglal magában, mely a házassági jog terén az állam érdekeinek meg nem felel.
