Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.
Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról
34 513. szám. E javaslat 12. §-a (a törvény 22. §-a) a házassági kötelék érvényességének és felbontásának kérdésében a róm. és görög kath., úgyszintén a görög-keleti egyházi bíróságok hatáskörét érintetlenül hagyta volt. A képviselőház jogügyi bizottsága azonban e javaslattal szemben teljesen megszüntetendőnek indítványozta az egyházi bíróságok hatáskörét, minden néven nevezendő házassági kérdésben. »Tette ezt azért — így szól a bizottság jelentésében — mert ellene van elvben a kivételes bíróságoknak s a világi bíróságokat alkalmasabbaknak tartja az egyházi bíróságoknál minden tekintetben. Ha fenmaradna a kath. szentszékek bíráskodási hatásköre a katholikus válópörökben, meg kellene azt kapni az erdélyi protestánsok és unitáriusok, mint szintén a görög-keleti vallásúaknak s fel kellene állitani a magyarországi protestánsok ós izraeliták egyházi bíróságait is, a jogegyenlőség és viszonosság nagy elvénél fogva. Ámde az egyházi bíróságok általános behozatala nem indokolható visszalépés lenne napjainkban; mig másrészt meghagyni a szentszékek illetőségét s a többi hitfelekezetekre nézve ignorálni az egyenlőség és viszonosság elvét épen akkor, midőn alkalmazására legelőször nyilik alkalom: nem lett. volna megegyeztethető a törvény rendeletével, a politikai ildommal s az osztó igazsággal. A bizottság idejét látta az előbb vagy utóbb, de mindenesetre ugy is megoldandó kérdés azonnali gyökeres megoldásának s megszüntetni javasol minden egyházi bíráskodást általában. Nem érinti ez intézkedés a vallás intézményét. A kérdés súlya nem abban fekszik, hogy házassági perekben egyházi személyek Ítéljenek, hanem abban, hogy az illető felekezet hitelvei szerint ítéljen a biió.« Ezzel szemben a ház központi bizottsága jelentésében kifejté, hogy »nem óhajtja, hogy az egyházi bíróságok sorsa már ez alkalommal eldöntessék, mert nem tartja tanácsosnak, egy oly fontos kérdést egy ideiglenes perrend fonalán és annak keretében mintegy rögtönözve, megoldani. E szempontból egyelőre fentartandónak véli a bizottság a ministeri tervezetnek a szentszékek hatáskörére vonatkozó 12. és 23. §-át; de egyszersmind, a mennyiben a kérdés hangosan követeli megoldását, utasíttatni kívánja egyidejűleg a ministeriumot, hogy a házassági pörökben való bíráskodás s általában a házassági ügyek tárgyában, tekintettel az 1848 : XX. t.-czikkben kimondott egyenlőség és viszonosság követelményeire, mielőbb külön törvényjavaslatot terjeszszen be.« (Az 1865/68. országgyűlés képviselőházának irományai 335. sz.). Hozzá tehetem mindjárt, hogy a ház szőszerint a központi bizottság e javaslata értelmében utasította a kormányt. (Ugyanazon országgyűlés képviselőházának jegyzőkönyvei. V. köt. 58. 1.). A javaslatnak tárgyalása azonban felszínre hozta a kérdés megoldásának módozatait is. Az 1868. október 20-án tartott ülésben minden pártból felszólalt képviselők többsége a polgári házasság sürgős behozatalát követelte. Tisza Kálmán a következő határozati javaslatot terjesztette akkor a ház elé: »Mondja ki a képviselőház, hogy miután a házassági ügyek kérdése maga az egyházi bíróságok eltörlése által megoldottnak nem tekinthető; miután teljes megoldása ezen kérdésnek csakis a polgári házasságnak behozatalával eszközölhető: oda utasítja a ministeriumot, hogy a házassági ügyek tárgyában az egyházi bíróságok eltörlése után még fenmaradt kérdéseknek a polgári házasság behozatalával, és az 1848: XX. t.-czikkben kimondott egyenlőség és viszonosság követelményei figyelemben tartásával leendő elintézése iránt még ez ülésszak alatt, és pedig úgy terjeszsze be javaslatait, hogy azt még tárgyalni s felette törvényhozásiig intézkedni lehessen.« (Képviselőház Naplói 1865/68. X. k. 165. 1.) Ugyanez ülésben Deák Ferenci kifejté, hogy az egyházi bíróságok eltörlése a polgári házasság behozatala előtt czélszerűtlen. Kijelenti, hogy neki elvileg nincs kifogása a polgári házasságnak azonnali megállapítása ellen, de azt hiszi, hogy kivitele nagy nehézségekbe ütköznék. Miután a vita folyamán Ausztriára is történt hivatkozás, utal arra, hogy a
