Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.
Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról
513. szám. 31 Ily utón a vegyes házasságok szabad létrejöttét könnyen akadályozhatta a kath. egyház a törvény rendelkezésével szemben is. , Az ellentét a törvény rendelkezése és a végrehajtó közegek kőzött korán kezdett mutatkozni. Az államhatalom kénytelen volt ismételten beavatkozni a kánoni bíráskodás körébe. Ily beavatkozásnak példáját nyújtja báró Andrássy Antal rozsnyói püspök esete, kinek ítéletét, mert elvált protestánsnak katholikus féllel való házasságát érvénytelennek mondotta ki, (impedimentum catholicismi) Ferencz király 1794. évi július 10-én megsemmisítette. Az ebből keletkezett conflictus a püspök visszavonulásával végződött. Egy rendszer, mely az alapját szolgáltató kánonok folytonos ellensúlyozásával volt csak fentartható, a sorvadás csiráit rejti magában. Az 1790/91-iki törvényhozás által a vegyes házasságok kötésére nézve teremtett helyzet azonban még élesebb és általánosabb összeütközésre vezetett a harminczas és negyvenes években. A katholikus püspökök a kánonjognak megfelelőleg eltiltották a lelkészeket a vegyes házasságok egyházi megáldásától, hacsak a más vallású fél kötelező nyilatkozatot nem ad a gyermekeknek a római katholikus hitben való nevelésére. A megyék és rendek táblája az 1791. évi törvényczikkek végrehajtásaként követelték a vegyes házasságok egyházi megáldatását is; a katholikus papság viszont a kánonjogra hivatkozva, erre csak feltételesen volt hajlandó. A megyék viszont az 1647. évi XIV. t.-cz. alapján vallásháboritás miatt perbe fogatták azokat a papokat, kik a vegyes házasságokat megáldani vonakodtak és azon főpapokat, kik ily értelmű körleveleket adtak ki. Volt olyan megye is, mint Zólyom, mely 1841 augusztus 25-én, a villongások megszüntetése végett elhatározta, hogy követeinek az országgyűlésre utasításul adandja annak követelését, hogy a házasságkötés polgári legyen és hogy a többi megyéket is határozatához való csatlakozásra hívja fel. így történt azután, hogy az 1843. évi augusztus 14-én tartott országos ülésben Lónyay Menyhért, mint Bereg megye követe előadta azon utasítását, hogy »a házasságkötés polgári legyen«. Zólyom megye nevében Radvánszky Antal ugyanezt jelentette ki, mig Békés megye részéről! Wenckheim Béla báró azon óhajtást fejezte ki, hogy minden nem egyházi természetű dolog vétessék el a szentszéktől (1843/44. országgyűlés irom.). A római curiával folytatott tárgyalások eredményeképen XVI. Gergely pápának »Quas vestro« breveje és az azzal együtt 1841. ápril 30-án kiadott, Lambruschini bibornokról elnevezett inslructio a papság számára új helyzetet teremtett. Mig a pápai breve a katholikus papság által elfoglalt álláspontnak kelt védelmére, addig Lambruschini bibornok-államtitkárnak instructiója egyidejűleg megállapította, hogy a tridenti zsinat házasságkötési formája a vegyes házasságokra nem kötelező. A vegyes házasságok kötése tekintetében a tridenti zsinat előtti kánoni jogot ismerte el hatályosnak, mely szerint a házasság az alakszerütlen egybekelés által is létesülhet. így igyekeztek azt lehetségessé tenni, hogy a katholikus egyház szempontjából, a mely a protestáns egyházakat mint ilyeneket el nem ismeri, a protestáns lelkész előtt kötött vegyes házasságok érvényessen jöhessenek létre. Ezzel összhangban az 1844. évi törvényczikk az 1791: XXVI. törvényczikk 15. szakaszát megváltoztatja és a vegyes házasság kötésére nézve kimondja, hogy az evangélikus lelkipásztor előtt is köthető. Egyszersmind tőrvényesiti azokat a vegyes házasságokat, melyek 1839. márczius 15. napjától 1844. november 10-ik napjáig evangélikus lelkész előtt köttettek. Az államhatalom beavatkozása most újból némi rendet és nyugalmat hozott létre. De az állam törvénye és a kánonjog között igazi összhang mégsem jött létre. Mert a kánonjog szerint figyelembe véve a Lambruschini mstruetiót, az is lehetséges, hogy a felek nem járulnak sem egyik, sem a másik lelkész elé, hanem házasságukat alattomosan (clandestine) kötik meg.
