Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

252 513. szám. kell alkalmazni. Ezen szabályozás teljesen megfelel az e kérdésben uralkodó jogi felfogásnak s következetes marad a javaslat alapgondolatához. A 143. §-hoz. Nehogy kétség merüljön fel az iránt, vájjon a házassági jogviszonyok nemzetközi vonatkozásainak a VII. fejezet előző §-aiban történt általános rendezése államszerződések által megváltoztatható-e, czélszerűnek látszott a 143. §-ban határozottan kifejezni, hogy államszerződéseknek a házassági jogviszonyokra vonatkozó intézkedései akkor is irányadók, ha a jelen törvényjavaslat határozataitól eltérnek; mi ezen jogviszonyok természetének teljesen megfelel s annál kevésbbé eshetik kifogás alá, mert államszerződéseink érvényéhez közjogunk szerint mindig a törvényhozás hozzájárulása szükséges. VIII. FEJEZET. Büntető határozatok. A házasság intézményének szilárd alapokra fektetése az állam egyik legfőbb érdeke és a jogrend elengedhetetlen követelménye; minélfogva nem elég, hogy a törvény a házasság létrejövetelének feltételeit parancsolólag szabja meg, hanem szükséges, hogy azokat, a kik a jog- és erkölcsi rendnek ezt a sarkkövét megingatják az által, hogy a törvénynek parancsoló vagy tiltó rendelkezéseit áthágják, büntetéssel is sújtsa. Ebből a szempontból indul ki a javaslat a jelen fejezet határozatainál. Az itt felvett büntető rendelkezések részint azon polgári tisztviselők ellen irányulnak, kik e minőségükben a házasságok megkötése körül követendő szabályokat megsértik (144. §.), részint a javaslat tilalmai daczára házasságra lépő házasfelek ellen (146. §.) és végre azon egyházi közegek ellen, kik a feleket egyházilag összeadják, mielőtt igazolták volna, hogy a házasságot a javaslat szerint a polgári tisztviselő előtt megkötötték. (145. §.) A mi különösen ezen utóbbi rendelkezést illeti, minthogy a házasságnak a polgári tisztviselő előtti megkötése érvényességének oly lényeges kelléke, minek hiánya a házasságot már a törvény erejénél fogva, birói eljárás és Ítélet nélkül semmissé teszi (45. §.), másfelől azonban a javaslat az egyházi esketéseket nem érinti: már magának az állami jogrend tekintélyének megóvása követeli, hogy az általa megállapitott házasságkötési mód az által is feltétlen érvényre jusson, hogy azt az eddig gyakorlatban volt egyházi házasságkötés meg ne előzze. De követeli ezt az állampolgárok legfontosabb érdekeinek védelme és maga az erkölcsi rend is. Midőn az állam a házasság megkötésének új rendjét és alakját lépteti életbe, gondoskodnia kell arról, hogy az új jogrend minél előbb a köztudatba menjen át és elejét kell vennie annak, hogy az előbb uralkodott házasságkötési formák oltalma alatt a törvényen kivül álló, minden polgári joghatályt nélkülöző nemi viszonyok létesüljenek. Az e kérdésben irányadó szempontok egyébiránt idegen államok példáival megvilágítva az általános indokolásban vannak kifejtve, miért is itt elég legyen arra utalni. (Lásd által, indokolás 85. és köv. lapjait.) A 144. §-hoz. Minthogy a javaslat szerint a házasság megkötése polgári tisztviselő előtt történik, ezen kivételt nem ismerő szabálynak természetes következménye, hogy a büntető törvénynek az első bekezdésében felhivott szakaszait jövőben a házasságok megkötésénél közreműködni hivatott hivatalos személyekre kell alkalmazni.