Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

24S .';..;,. . 513. szám. Megtörténhetik, hogy a saját hazájának tőrvényei szerint megkívántató kort elért cselekvőképes fél házasságot köt olyan állam kötelékébe tartozó honossal, a mely állam törvényei a kor és cselekvőképesség tekintetében szigorúbbak. A javaslatnak az az álláspontja, hogy mindegyik házastársra nézve saját honi törvénye mérvadó, kizárja azt, hogy ily esetben a házasság érvénytelennek mondassék ki. Másképen áll a dolog az anyagi érvényesség többi feltételeivel. Ezekre nézve mindkét házasuló fél hazájának törvényeit figyelembe kell venni és ha az egyik törvény szerint érvénytelenségi ok forog fenn, érvénytelen a házasság, habár a másik fél honi törvénye szerint érvényes volna is. A 131. §. az anyagi érvényesség tekintetében a házasfelek honi törvényeinek alkalmazását csak az esel ben rendeli, ha ezek a törvények más törvény alkalmazását nem követelik. Vannak ugyanis jogrendszerek, melyek a külföldön kötött házasságok anyagi érvényességének, nevezetesen a házasságkötő képességnek megítélése tekintetében a házasságkötés helyének, vagy a lakhelynek vagy a férj honának törvényére vagy más egyéb törvényre utalnak. Nehogy tehát az a félreértés támadhasson, mintha az emiitett utalás figyelembe veendő nem volna, hanem a most emiitett esetben is föltétlenül az illetőnek hazai törvényét kellene alkalmazni, szükséges volt a 131. §. szövegében az idézett fentartásnak helyt adni. A 131. §. csak az anyagi érvényesség feltételeiről kivan rendelkezni, de nem egyszersmind a házasságoknak alakszerűségek tekintetében való érvényességéről. Szükséges volt tehát, íőképen az alakszerűségek kérdését szabályozó v

136. §-ra való figyelemmel, a 131. §. szövegében kimondani, hogy a 131. §-ban foglalt szabály csak annyiban áll, a menynyiben a jelen törvényjavaslat eltérő intézkedéseket nem tartalmaz. De nemcsak a 136. §., hanem egyéb szakaszok (köztük a 132. és 135. §§.) is tartalmaznak a 131. §-tól eltérő intézkedéseket. A 132. §-hoz. A 131. §. alkalmazása mellett az esetben, ha a házasulok közül az egyik külföldi, a másik pedig magyar honos, házasságuk csak ugy érvényes, ha az, a felek korától és cselekvőképességétől eltekintve, mind a két fél hazai joga által megkívánt anyagi kellékeknek megfelel. Minthogy azonban a házasság, melyet magyar honos férfi külföldi nővel köt, a nőt magyar honossá teszi és magyar családot alapit meg, tehát arra a külföldi államra nézve, melynek kötelékéből a nő a házasság által kilépett, ugy a nő, mint a tőle leszármazó család idegenné lesz: ennélfogva indokolt a 132. §-nak az emiitett általános szabálytól eltérő az a rendelkezése, mely szerint a magyar honos férfi és külföldi nő közt kötött házasság anyagi érvényessége kizárólag a belföldi törvény szerint ítélendő meg, a mi annyit jelent, hogy az-ilyen házasságoknál nem jönnek figyelembe a nő hazai joga szerint netalán fennálló olyan házassági akadályok, a minőket a magyar tőrvény nem ismer. Egy kivételt azonban mégis kellett tenni. A nő kora és cselekvőképessége ugyanis oly szoros összefüggésben áll az ő hazai viszonyaival, hogy e tekintetben hazai jogát az esetben sem lehet figyelmen kivtil hagyni, ha magyar honossal köt házasságot. A 133. §-hoz. A javaslat félreértések kikerülése végett czélszerűnek látta a magyar honosokkal szemben különösen is kimondani, hogy őket, habár külföldön kötnek házasságot, a magyar törvényben, jelesül a 18—30. §-okban felsorolt tiltó akadályokra vonatkozó rendelkezések is kötelezik, annál is inkább, mert mint a 146. §-ra való hivatkozásból kitűnik, a javaslat büntetéssel sújtja azokat a magyar honosokat is, kik a hazai törvény szerint fennálló akár bontó, akár tiltó akadály ellenére külföldön kötnek házasságot. Ezek a rendelkezések abban a szoros összefüggésben találjak megokolásukat, mely a magyar honossági kötelékhez tartozó egyének