Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

194 513. szám. házasság puszta kötelékének fentartása a házasságnak csak látszata annak lényege nélkül: az ágytól és asztaltól elválasztott férjnek nincs felesége, a nőnek nincs férje és ennek daczára ujabb házasságot nem köthetnek. A gyakorlati különbség, mely a kötelék felbontása és az örökös elválasztás közt létezik, az, hogy ez utóbbi a kötelék felbontásának előnyeit nélkülözve, annak összes hátrányait egyesiti s ezen kivül a társadalom érdekeivel és a személyes szabadság szempontjával ellenkező állapotokat teremt. Mert sem a társadalmi érdekekkel, sem az egyéni szabadsággal nem egyeztethető meg, hogy midőn a házasság tényleg végkép megszűnt, mert életközösség többé nem létezik, midőn mindazok a kapcsok, melyek a házastársakat egymáshoz fűzték, a valóságban szét vannak szakitva, a sok esetben még fiatal házasfelek mindaddig, mig a másik él, ez állapotban való megmaradásra legyenek kárhoztatva. Ha valamely törvényhozás nem engedi meg a házassági kötelék felbontását s az ujabbi házasság megkötését, ezzel csupán a törvényes családalapítást akadályozza, de nincs módjában gátolni a házasságon kivüli együttéléseket és egyéb erkölcstelen állapotokat. Noha a házasság felbonthatlanságával járó mostoha helyzet egyaránt sújtja a férfit és a nőt, mégis az új házasságra lépés tilalma súlyosabban nehezedik a nőre, mint a férfira, különösen akkor, midőn a házasság a nő vétkessége okából lett felbontva, a mikor tehát a törvényjavaslat szerint a nő tartási igényétől elesik és fennálló jogaink szerint a vagyoni viszonyok is hátrányára rendeztetnek. Ily esetekben az elet fenlartásának nehézségei a jobb társadalmi helyzethez szokott vagyontalan nőt gyakran a nyomorba, még gyakrabban a szégyen karjaiba kergetik és ezen helyzetből őt sok esetben csak ujabb házasságkötés fogja kimenteni. Ezen, a tapasz falat által bőven erősített körülmények igazolják, hogy a közerkölcsiség érdekei is követelik a házassági kötelék felbonthatóságának elismerését. Rendezett társadalom csak a törvényes családok alapításában ismerheti fel érdekét; a vadházasságok az erkölcsöket megmételyezik és szaporitják azoknak számát, kiknek születésük törvénytelensége miatt az egész életen át erkölcsi nehézségekkel kell küzdeni. A tapasztalat megczáfolja a házasság felbonthatósága ellenében gyakran felhozolt azt a kifogást, mintha azon körülmény, hogy valamely törvényhozás letér a felbonthal lanság álláspontjáról, a házasságok könnyelmű felbontását elősegítené s ezzel a közerkölcsöket megrontaná. Ez csak akkor történik, midőn a törvényhozások eltérnek attól a szigorú elvtől, • hogy a felbontást csak a legvégső esetekben szabad megengedni és nem veszik elejét az avval való könnyelmű visszaéléseknek. Ehhez járul, hogy az új törvényes család alapítására vonatkozó tilalom az együttélés önkényszerű megszakításának rendkívül kedvez, mert annak tudata, hogy a házasfelek bírósági közbenjárás igénybevétele mellett sem nyerik vissza szabadságukat, őket annak mellőzésére buzdítja. Ellenben ott, hol a köteléknek felbontása a házassági jogrendszer által befogadtatott, a feleknek érdekében áll bírósági határozatot kieszközölni, mert tudják, hogy csak ez utón nyernek szabadságot új törvényes kötelék létesítésére. Azon ellenvetés sem állja ki a bírálatot, hogy a házasságnak felbonthatatlanságát a gyermekek érdeke követeli; ellenkezőleg a legtöbb esetben éppen a gyermekek erkölcsös nevelésének szempontja követeli parancsólólag a kötelék felbontását. A gyermekek valódi érdeke szülőiket boldogoknak látni; nem a házassági kötelék felbontása, nem az ágytól és asztaltól való elválasztás az, mely a gyermekekre károsan hat vissza, hanem annak előzményei és inditó okai; a bíró csak alakilag szentesíti a családi életnek már korábban beállott felbomlását. Ha pedig a szülők meghasonlása helyrehozhatlanul bekövetkezett és a gyermekek a szülők egymás ellenében táplált gyűlöletének és megvetésének tanúi és eszközei lesznek: akkor a tartozó szeretet és tiszteletnek alapjai már megrendültek és első sorban a gyermekek jól felfogott érdekeinek szempontja sürgeti az áldatlan családi állapotnak mennél