Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

513. szám. 191 A §. alkalmazásának feltételét a harmadik személyek jóhiszeműsége szolgáltatja,, mely a házasság érvénytelenségének nem ismerésében áll. Ezen oltalomra csakis akkor van szükség, ha a harmadik személy a jogügylet kötésekor nem tudta, hogy a házasfél érvénytelen házasságban él. Ha a jogügylet létrejött, minthogy hatálya önként beáll, az ebből eredhető hátrányok elhárítása szükségessé válik, mert az nem függ többé kizárólag a harmadik személy akaratától, akkor sem, ha később az érvénytelenségről tudomást nyert. Ha ellenben a házasság akkor, midőn harmadik személyek a házas felekkel jogügyletbe bocsátkoztak, már jogerejűleg érvénytelenné volt nyilvánítva, a jelen §. alkalmazása ki van zárva, tekintet nélkül arra, hogy a harmadik személyek a házasság érvénytelenségét ismerték-e vagy sem; mert az érvénytelenné nyilvánított házasság semmi tekintetben sem szolgálhat többé új jogviszonyok létalapjáéul. Harmadik személyeket ép oly kevéssé szükséges az érvénytelenné nyilvánitó itélet nem ismerésének következményei ellen védeni, mint a mily kevéssé van arra szükség az érvényes házasság megszűnésének nem ismeréséből eredhető hátrányokkal szemben. A §-, a jóhiszeműségnek nyújtott oltalmat világosan mindazon jogügyletekre kiterjesztvén, melyekbe harmadik személyek a házastársakkal a házasság érvénytelenné nyilvánításáig bocsátkoztak, nem lehet kétes, hogy a §. alkalmazhatóságára azon körülmény, hogy a házasság, mielőtt érvénytelenné nyilváníttatott volna, megszűnt, nincs befolyással. Azon harmadik személyek, kik a házasság érvényességében bizva a házastárssal annak megszűnése után bocsátkoznak jogügyletekbe, nem kevésbbé szorulnak oltalomra. Mert, a házasság megszűnése után még kevésbbé lehet megkívánni harmadik személyektől annak vizsgálatát, hogy a házasság érvényes volt-e vagy sem, s mert különben oly esetben, midőn a házasság csak megszűnése után támadtatik meg (V. ö. 88. §.), helyrehozhatatlan kárt szenvedhetnének. A §. általános rendelkezése az érvénytelenség minden esetére kiterjed. Ennélfogva a jóhiszeműség előnyei a harmadik személyeket megilletik ugy a semmiség, mint megtámad^ hatóság eseteiben. Harmadik személyekre nézve teljesen közömbös az, hogy a házasság semmiség, vagy megtámadhatóság folytán lett-e érvénytelennek nyilvánítva. Sőt miután a megtámadható házasság érvénytelensége a megtámadás megtételétől, s legtöbb esetben magának a házastársnak akaratától függ, még azt sem lehetne jogtalan kedvezésnek tekinteni, ha a törvény harmadik személyeknek a §-ban foglalt előnyöket olyankor is biztosítaná, midőn a házasság megtámadhatóságáról tudomással bírtak. A javaslat azonban tekintettel arra, hogy harmadik személyek a megtámadhatóság ismerete mellett magukat a károsodástól kellő óvatossággal megvédhetik, a megtámadhatóság ismereté mellett a §. alkalmazását meg nem engedi. A megtámadhatóság ismerete a semmiség ismeretével e tekintetben egyenlő megítélés alá esik. Hogy a jóhiszeműségnek a §-ban biztosított előnyei nem illetik meg a harmadik személyeket akkor, ha a házasság nem polgári tisztviselő előtt köttetett meg, a 45. §. rendel kezeséből önként következik. A §. rendelkezése azonban nem zárja ki azon általános elvek alkalmazását, melyek csalás vagy tévedés alapján még ily esetben is védik a jóhiszemüleg eljárt harmadik személyeket. A jelen §-szal elvileg egyező rendelkezést tartalmaz a porosz A. L. R.: II. 1. §§. 960., 961., 962., 974. és a német jav. 1257., 1270. §§. II. A javaslat a jóhiszemüleg kötött érvénytelen házasságnak joghatályáról a házastársakés gyermekeik jogviszonyai tekintetében nem rendelkezik. A jóhiszemüleg kötött érvénytelen házasságnak hatálya nemcsak a házastársak személyes viszonyai és gyermekeik személy állapota tekintetében, hanem ezeknek mindazon jogviszonyai szempontjából részletes szabályozást igényel, a melyekre az érvényes házasság hatálya kiterjed (igy a szülői jogok, házastársi vagyonjog^ öröklési jog stb.) E kérdések szabályozása kívül esik a jelen javaslat feladatán, minélfogva a jóhiszemű házasságnak azokra