Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

182 513. szám. • : . ' ' ' • . ! . . alatt azonban fölmentés hivatalból is adható. Önként értetik azonban, hogy ha a kir. ügyész megtámadási joga a megtámadási határidő lefolyása következtében már a fejlett kor elérése előtt elenyészett, minthogy ennek következtében a házasság megtámadhatósága is megszűnt, utólagos felmentésre ezentúl nem lesz szükség- A jelen §. rendelkezését korlátozza a 86. §.; az utólagos fölmentés hatályát pedig a 82. §. állapítja meg. Utólagos fölmentésnek helye van a hesseni javaslat II. 55. §. és a német jav. 1263. §. második bekezdése szerint is. A külföldi törvényhozások nagyobb része e kérdésről kifejezetten nem intézkedik. A 84. §-hoz. Ha a házasság megtámadhatósága a 10—13. §-okban megkívánt beleegyezés, illetőleg gyámhatósági jóváhagyás hiányán alapszik, a javaslat megengedi e hiánynak utólagos pótlását, mi a további megtámadást kizárja. Ezt kívánja ugy a közérdek, mely a házasság fentartásához fűződik, ha az a kiskorú érdekeinek megfelel, mint a másik házastárs érdeke is, mely abban áll, hogy a házasság érvényének kérdése sokáig függőben ne maradjon. Az utólagos beleegyezés, illetőleg jóváhagyás a kiskorú oltalmára szolgál; ennélfogva csak addig lehet helye, mig ez oltalom szüksége fenforog s a mig a házastárs oltalma azokra van bizva, a kiket az utólagos hozzájárulás joga is megillet; tehát addig, a mig a házastárs teljes korát el nem érte. A teljeskorúsággal a házastárs jogi önállósága bekövetkezik, minélfogva kizárólag csak az ő saját belátása lehet arra nézve is határozó, hogy házasságának fentartása saját érdekeinek megfelel-e vagy sem. Az utólagos beleegyezésnek és jóváhagyásnak helye van ugy hazai jogaink (v. ö.: Joannovics: i. m. 175. §.; Bód: H. t. 34. §.; Unit. ehtv.: 49. §.; az Eheordn. és Jos. pat. erről nem rendelkezik), mint a külföldi törvényhozások szerint. (V. ö. Code civil: 183. §.; olasz ptk.: 109. §.; 1875. nov. 5. szász tv.: 6. §.; német jav.: 1263. §. 3. bek.) A §. második bekezdése az utólagos hozzájárulásra jogosultakat határozza meg. A javaslat ezen rendelkezésnél abból indul ki, hogy a hozzájárulásnak a házasságkötésnél hiányzó kellékét utólag az van hivatva pótolni, a kinek a beleegyezése, illetőleg jóváhagyása a kiskorú házasságához megkívántatnék, ha az utólagos beleegyezés vagy jóváhagyás idején köttetnék meg. Ennélfogva a §. a mindenkori törvényes képviselőt, szülőt és gyámhatóságot, tehát azt jogosítja fel, a ki az utólagos beleegyezés, vagy jóváhagyás megadásakor a kiskorú törvényes képviselője, a 11. §. szerint jogosult szülője (v. ö. a jelen §. utolsó bek.) vagy gyámhatósága. A javaslat a húsz éven felüli kiskorúak házasságához a jogosult szülő beleegyezését megkívánja ugyan, de annak hiányát nem tekinti érvényességi akadálynak; a törvényes képviselő beleegyezésének hatályosságához pedig a gyámhatósági jóváhagyást a húsz éven felüli kiskorúaknál egyáltalán nem kívánja meg. Ebből azt lehetne következtetni, hogy ha a kiskorú az emiitett kellékek mellőzésével, még huszadik évének betöltése előtt lépett ugyan házasságra, de mielőtt házassága megtámadtatott volna, huszadik évét elérte, a megtámadás kizárásához magának a törvényes képviselőnek utólagos beleegyezése is elegendő. A §. harmadik bekezdése ily következtetésnek azzal veszi elejét, hogy világosan kifejezi, miszerint az, hogy a kiskorú időközben huszadik évét betöltötte, az utólagos beleegyezés, illetőleg jóváhagyás megítélésére nincs befolyással. Ennélfogva a megtámadás kizárásához ezen esetben is a §. második bekezdése szerint jogosultak utólagos beleegyezése, vagy jóváhagyása kívántatik meg. Ennek indoka abban rejlik, hogy különben a kiskorú oltalmának biztosítékai kevesbednének s a házasság megtámadhatósága a megkötéskor hiányzó