Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

158 513. szám. az illető tényekre épített igények felett határozni vannak hivatva. Ezzel egyező álláspontot foglal el a német jav. 1252. §. 2. bek. is. A jelen §. második bekezdése szerint a semmis házasságot megszűnése vagy semmissé nyilvánitása után — a semmiség általános elveinek megfelelően — ugy kell tekinteni, mintha meg sem köttetett volna.. Ezen szabály alól maga a javaslat több helyen kivételt állapit meg (v. ö.: 15. §. c); 17. §., 21. §. b); 26., 27., 31., 93. §§.); de ezeken]kivül is főként a jóhiszemüleg kötött semmis házasságok eseteiben a házasság megszűnésének és seramissé nyilvánitásának emiitett következménye több tekintetben megszorítást szenved. Ez okból a javaslat szükségesnek tartotta világosan kifejezni, hogy a semmis házasságot megszűnése vagy semmissé nyilvánitása után is csak annyiban kell ugy tekinteni, mintha meg sem köttetett volna, a mennyiben a törvényből más nem következik. önként érthető, hogy a jelen §. rendelkezése a nem polgári tisztviselő előtt kötött házasságra nem vonatkozik. (V. ö. a 45. §. indokaival.) A 67. §-hoz. A javaslat semmiségi per indítására első sorban a házastársakat jogosítja fel. Minthogy a semmiségi per czélja a házasság érvénytelenségének megállapítása, ily per indítására első sorban azokat kell feljogosítani, a kik a per tárgya által legközvetlenebbül vannak érdekelve. A házastársak nem kényszeríthetők arra, hogy semmis házasságban éljenek, valamint arra sem, hogy az érvényesség kérdését mindaddig függőben hagyják, a mig a kir. ügyész vagy felettes hatóságai a semmiségi per megindítását szükségesnek találják. A javaslat a házastársnak ezen jogát nem teszi függővé azok jóhiszeműségétől s a semmiségi per indítására azt a házastársat is feljogosítja, a ki a házasság megkötésekor a bontó akadályról tudomással bírt, vagy őt e tekintetben gondatlanság terheli. Az ellenkező szabályozás ellenkeznék azon házassági akadályok természetével, melyekhez a javaslat a semmiség jogkövetkezményét kapcsolja. Ezen akadályok egy része oly viszonyt feltételez, mely büntetendő cselekmény lényálladékát képezi s valamennyinél döntő a közérdek és közerkölcsiség tekintete, melyek ily házasságok fennállását föltétlenül megengedhetetlenné teszik. Ezen szempontok következetesen a semmissé nyilvánítás előföltételeinek megkönnyítésére vezetnek s nem engedik meg a rosszhiszeműség alárendeltebb tényelemének figyelembevételét. A javaslattal egyező álláspontot foglalnak el a külföldi törvényhozások is. (Code civil-184., 191. §§., belga terv. 189., 190. §§., olasz: 104. §., hesseni jav.: II. 56. §., német jav. 1253. §., 1879. márcz. 4. szász tv. 2. §., osztrák ptk. 94. §., a porosz A. L. R. e tekintetben nem tartalmaz kifejezett rendelkezést.) Némely törvényhozás cselekvő-képtelenség okából semmiségi per indítására csak azt a házastársat jogosítja fel, a ki a házasságkötés idejében cselekvő-képtelen volt. (Olasz ptk. 112. §., szász ptk. 1624. §., hesseni jav. II. 51. §., belga terv. 186. §.) Ezen álláspont elfogadása ellen szól, hogy a másik házastárs nem kényszeríthető arra, hogy a cselekvőképtelen házastárssal, pl. egy elmebeteggel házasságban éljen, ha e házasság semmis; visszaélések ellen megóv a cselekvő-képességét visszanyert fél azon joga, hogy a házasság helybenhagyása által a semmiségi pert kizárhatja. (V. ö. 64. §. második bek.) Semmiségi per indítására továbbá jogosítva van a kir. ügyész. A közérdek, mely ily házasságok semmissé nyilvánítását követeli, szükségessé teszi, hogy a semmiségi pert a közérdek megvédésére hivatott hatóság hivatalból is megindíthassa. Hatósági szervezetünk szerint e jog gyakorlatára a kir. ügyész leginkább alkalmas. A javaslat csak jogot ad, de nem kötelezi a kir. ügyészt a semmiségi per megindítására. Oly szabály, mely a kir. ügyészt erre föltétlenül kötelezné, nem vezetne minden esetben kívánatos eredményre. Lehet, hogy a házassági akadály úgy maguk a házasfelek, mint harmadik személyek előtt ismeretlen s a semmis házasság