Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

513. szám. 147 A javaslat a házasulok azon kijelentését kivánja meg: »hogy egymással házasságot kötnek« és szándékosan kerülte ezen kifejezésnek: »akarnak kötni« (v. ö. 1875. febr. 6. német birod. törv. 52. §.) használatát; mert a házasság csak ugy jöhet létre, ha a házasulok akarata oda irányul, hogy a házasságot abban az időpontban kössék meg, a mikor ezen kijelentést teszik. A javaslat szerint ezen akaratkijelentés a házasságkötés érvényességének kellékét képezi; de magukat e szavakat a javaslat a házasság érvényességére nézve lényegeseknek nem tekinti, sőt e szempontból nem is kivánja meg a beleegyezés kifejezett, szóbeli kijelentését, hanem a hallgatólagos beleegyezést is érvényesnek ismeri el (ugyanígy német jav. 1248. §.); mert nem akarta kizárni a házasságkötés lehetőségét azokra nézve, a kik, mint a némák, akaratukat szavakkal kifejezni nem képesek, de a házasságkötést a törvény nekik különben megengedi. Hazai jogaink szerint sem képezi a beleegyezés szóbeli kijelentése a házasságkötés érvényességének feltételét. Az eljárás szabályozása ugy ezek, valamint oly személyek tekintetében, a kik magukat a polgári tisztviselőtől értett nyelven kifejezni nem tudják, az utasításba tartozik. Mivel a 45. §. szerint a házasságot polgári tisztviselő előtt kell megkötni, a házasulok beleegyezésöket a polgári tisztviselő előtt tartoznak kijelenteni. A polgári tisztviselő személyes jelenléte a házasságkötés közhitelű tanúsítása végett szükséges. A javaslat azonban, eltéröleg a r. kath. egyházi jog álláspontjától, mely szerint a házasságkötés érvényéhez a lelkésznek pusztán szenvedőleges jelenléte is elegendő, a polgári tisztviselőnek nem puszta személyes jelenlétét, hanem egyszersmind tevékeny közreműködését kivánja meg. Sem a házasság jelentőségével, sem azon fontos közérdekkel, mely a házasságkötés alaki kellékeinek meghatározását szükségessé teszi, nem tartotta a javaslat összeegyeztethetőnek, hogy a házasulok a kényszerítve vagy csak esetlegesen jelenlevő polgári tisztviselő előtt is hatályosan jelenthetnék ki házasság kötésére irányuló akaratukat. A polgári tisztviselő közreműködése csak akkor felel meg a közérdek és jogbiztonság szempontjainak, ha mint házasságkötésnél közreműködésre hivatott személy, ezen tisztében eljárva teljesiti azt. A polgári tisztviselő közreműködésének ezen önkéntességét a házasságkötésnél fejezi ki a javaslat e szavakkal: »tisztében eljáró polgári tisztviselő előtt«, mi által egyszersmind a házasságkötés érvényének lényeges alaki kellékét állapítja meg. (V. ö.: 61. §. b) pont.) Hazai jogaink nagyobb része az egyházi esketés érvényéhez a lelkésznek szintén tevékeny közreműködését kivánja meg. (Görög-keleti; Jos. pat. 29. §.; Unit. 42., 62. §.;Eheordn. 30. §.;Bód: H. t. 79., 80. §§.) Hogy a polgári tisztviselő saját házasságánál mint polgári tisztviselő el nem járhat, önként érthető s külön kifejezést nem igényel. Ellenben mi sem gátolja őt legközelebbi rokonainak házasságánál való közreműködésében ; mert jóllehet a polgári tisztviselő az előtte megkötött házasság hiteles tanúsítására is hivatva van, de itt nem működnek közre és tehát nem is lehetnek irányadók, azok az érdekeltségi mozzanatok, a melyek a peres eljárásban a közeli rokonoknak a tanúskodásból való kizárására vezettek. A polgári tisztviselő közreműködése gyermekei vagy gyámoltja házasságánál önként érthetőleg a 10., 11. és 19. §§. szerint szükséges beleegyezést is magában foglalja. A házasságkötés lényeges alaki kellékét képezi a két tanú jelenléte is. A tanuk jelenlétét részint a házasságkötés ünnepélyes jellege, részint a nyilvánosság érdeke kivánja meg. A tőrvényjavaslat azért nem követeli kettőnél több tanúnak jelenlétét a házasságkötésnél, nehogy szükségtelen külkellékek szigorításával a házasságkötések érvényességét koczkáztassa. Két tanú jelenlétét kívánják meg az egyházi esketés érvényéhez fennálló jogaink is. (R. kath., görög-keleti, Jos. pat. 29. §.; Eheordn. 30. §.; unit. 40,, 42., 67. §§.; Bőd.: H. t. 86. §. [a tanuk számát nem határozza meg.]) Két tanút kivan a legtöbb külföldi törvényhozás is. (V. ö. 1875. febr. 6. német birod. törvény 52. §.; német javaslat 1248. §.; olasz ptk. 94. §.; 1874. decz. 24. svájczi szövets. törvény 38. §. utolsó bek.; belga terv. 177. §. Ellenben a Gode civil 75. §. 4 tanú jelenlétét kivánja meg.) 19*