Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

513. szám. 145 Az 54.'*§-hoz. 4 Felfolyamodás esetében a törvényhatóság első tisztviselője, mint egyszersmind az anyakönyvvezetők és a polgári tisztviselők felettes hatósága, a kihirdetés, illetőleg a házasságkötés megengedhetőségét nemcsak a megtagadó határozat okaira való tekintettel, hanem általában teszi vizsgálat tárgyává s ennélfogva azt oly okokból is megtagadhatja, melyek az anyakönyvvezető vagy a polgári tisztviselő megtagadó határozatának indokai között nem szerepelnek. A birónak azonban nem lehet hivatása vizsgálatát azon okokon túlterjeszteni, melyekből a kihirdetés vagy a házasságkötésnél való közreműködés a közigazgatási közegek által megtagadtatott. A törvényjavaslat birói beavatkozást csak a közigazgatási hatóság megtagadó határozatának sérelmes része ellen engedvén meg, ebből önként következik, hogy birói vizsgálat és eldöntés tárgyát csakis azok az okok képezhetik, a melyeken a megtagadás alapszik. A biró feladata tehát csakis arra szoritkozhatik, hogy a megtagadás okainak valódiságát és törvényességét Ítélje meg s a mennyiben azokat valótlanoknak vagy törvénybe ütközőknek találja, a megtagadó határozatot hatályon kivül helyezze. A biró ezen határozatának hatálya abban fog nyilvánulni, hogy az anyakönyvezető a kihirdetést, illetőleg a polgári tisztviselő a házasságkötésnél való közreműködést ugyanazon okból többé meg nem tagadhatja; de nem zárja ki azt, hogy más okból megtagadhassaAz 55. §-hoz. A házasság nyilvános megkötése törvényszerűségének egyik főbiztositékát képezi. A nyilvánosságot a házasságkötéshez szükséges két tanú jelenléte s a közönség részvételének megengedése képviseli. A házasságkötésnek ugy fennálló jogaink, mint a külföldi jogok szerint is nyilvánosan kell történnie. Azt, hogy a házasságot az erre rendelt hivatalos helyiségben kell megkötni, a nyilvánosság érdeke s a házasságkötésnél való közreműködés hatósági jellege követeli. A javaslat a polgári tisztviselőnek megengedi, hogy fontos okokból ezen szabálytól eltérhessen akár abban az irányban, hogy a nyilvánosságot korlátozza, vagy egészen kizárja, akár abban, hogy a házasságkötésnél a hivatalos helyiségen kivül működjék közre. Ezen okokat a javaslat nem határozza meg; mert kimerítő felsorolásuk alig volna lehetséges, és nem lehet aggákyos a polgári tisztviselő belátására bizni annak megítélését, hogy a felek által kérelmük támogatására felhozott okok elég fontosak-e arra, hogy a szabálytól való eltérést igazolják. Abban, hogy a javaslat a polgári tisztviselőnek a nyilvánosság kizárását is megengedi, nem lehet veszélyt látni; mert a házasságkötés törvényszerűségét ellenőrző többi rendszabályban még mindig elegendő biztosíték van arra nézve, hogy ezen kivételes joggal a polgári tisztviselő nem fog visszaélhetni. Ha ugyanis a kihirdetés megtörtént, a házasság törvényes előföltételeire nézve, nem vonatik el a nyilvánosság ellenőrzése alól; ha pedig a felek a kihirdetés alól felmentést nyertek, azt a felmentő hatóság vizsgálata pótolja. Azonkívül a nyilvánosságot részben a házasságkötés cselekvényénél, is képviseli az ott jelenlevő két tanú. Végre a polgári tisztviselő büntetőjogi felelőssége is csökkenti a visszaélés lehetőségét. A nyilvánosság korlátozását, illetőleg kizárását sok esetben a jegyesek oly fontos érdekei teszik szükségessé, hogy méltánytalan, sőt túlszigorú volna, ha a törvény a nyilvánosság elővigyázati rendszabályának azok felett föltétlenül elsőbbséget követelne. Ily esetek fordulhatnak elő különösen akkor, midőn oly egyének kötnek házasságot, a kik a közhiedelem szerint mint házastársak éltek együtt, vagy ha a menyasszony teherben van, vagy a jegyesek közt nagy korkülönbség forog fenn, vagy ha magas életkorban levők kötnek házasságot. KÉPVH. IROMÁNY. 1892—97. XV. KÖTET. 19