Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

513. szám. 143 A magyar polgári tisztviselőnek tehát, a ki valamely külföldi által belföldön kötendő házasságnál hivatva lesz közreműködni, figyelemmel kell lennie a külföldi törvényekre is. Minthogy azonban a polgári tisztviselő a külföldi törvényeket ismerni nem tartozik, a törvényjavaslat 51. §-ának 2-ik bekezdése a belföldön házasságra lépni kivánó külföldit kötelezi annak kimutatására, hogy kötendő házassága hazájának törvényei szerint nem ütközik akadályba. A külföldi ezt a körülményt rendszerint hazájának itteni konzulátusától vagy követségétől nyert vagy pedig a hazájában az ottani hatóságok által kiállított bizonyít ványnyal fogja igazolhatni. A törvényjavaslat 51. §-ának utolsó mondata szerint az igazságügyminister fölmentést adhat a szóban forgó körülmény kimutatása alól. Ilyen fölmentésre szükség lehet különösen akkor, ha a külföldinek hazája nem tart nálunk konzulátust vagy követséget és hazájának hatóságaitól is csak nehezen, vagy épen nem volna képes a kérdéses bizonyítványokat megszerezni. Önként érthető, hogy az igazságügyminister a fölmentést csak akkor fogja megadni, ha meggyőződést szerzett arról, hogy a házasság, melyet a külföldi belföldön kötni szándékozik, hazájának törvényei szerint nem ütközik akadályba. Az 52. §-hoz. Jelen §. kivételt állapit meg a 30. és 34. §. első bekezdése alól. Tekintettel a házasságkötéshez fűződő fontos érdekekre, meg kell engedni, hogy oly esetben, midőn a házasulok egyikének közel halállal fenyegető betegsége miatt a házasságkötés veszély nélkül el nem halasztható, kihirdetés és felmentés nélkül is szabad legyen a házasságot megkötni. A hirdetést ez esetben részben azon elővigyázati rendszabály fogja pótolni, mely szerint mindkét házasuló fél a házasságkötésnél közreműködő polgári tisztviselő előtt ünnepélyesen kijelenteni, sőt szükség esetében esküvel is erősíteni tartozik, hogy legjobb tudomásuk szerint köztük házassági akadály nem forog fenn. Ily esetekben haza jogaink egy része szintén megengedi a lelkészeknek az esketést, kihirdetés és felmentés nélkül is. (Róm. kath., görög-keleti, erdélyi ev. ref., Eheordn. 27. §.) Azt, hogy forog-e fenn közel halállal fenyegető betegség esete, a körülmények figyelembevételével az eljáró polgári tisztviselő itéli meg. A betegség ezen veszélyes jellegének megállapítását az 1875. febr. 6. német birod. törvény 50. §-a második bek. példájára minden esetben orvosi vizsgálattól tenni függővé, sem az eset halasztást nem tűrő természetére, sem különösen hazánk viszonyainak tekintetéből nem kívánatos. Köztudomású, hogy igen számos községben orvos nem lakik s azzal, ha a törvény ily esetekben a betegség természetének orvosi igazolását kívánná meg, sok esetben magát a házasságkötést tenné lehetetlenné. Ez azonban nem zárja ki, hogy a kibocsátandó utasítás a polgári lisztviselő kötelességévé tegye, hogy a mennyiben a körülmények engedik, ily orvosi vizsgálatot kívánjon meg. Jelen §. rendelkezését a közel halállal fenyegető betegség esetén kívül még más esetekre is kiterjeszteni nem volna indokolt. Ezen esetekben a javaslat a közeli halálveszélyre való tekintetből az illetékességre vonatkozó szabályok megtartását sem követeli s csak azt kívánja meg, hogy a házasság polgári tisztviselő előtt s annak saját kerületében (47. §.) köttessék meg. Külföldi törvényhozások nagyobbrészt ily esetekben is felmentést kivannak. (V. ö. 1874. decz. 24. svájczi szöv. törv. 37. §. második bek.; belga terv.: 154. §.; 1868. május 25. osztrák törv II. 5. §.) A Code civil szerint pedig a házasságot egyszer ily esetben is ki kell hirdetni.