Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

513. szám. 137 A §. második bekezdésében foglalt rendelkezés önként következik abból, hogy a házasságot polgári tisztviselő előtt kell megkötni. Ha a házasság megkötésére irányuló akaratkijelentés oly személy előtt történt, a ki polgári tisztviselői minőséggel nem volt felruházva, azt a törvény jogi értelemben házasságkötésnek nem ismerheti el. Ebben az esetben tehát házasság nem jött létre. Joghatályát tekintve ez az eset nem különbözik a házasságon kivüli nemi viszonytól. Ép azért a javaslat az ilyen kötést semmi vonatkozásban sem tekinthette házasságnak; minélfogva az különösen a 15. §. c, 16., 17. §§., 21. §. b., 24., 25., 26., 27., 66. és 93. §-ok alkalmazásában figyelmen kivül hagyandó. Ezen esetekben a házasságnak semmissé nyilváoiíása sem kivántatik meg; mert a ki arra hivatkozik, hogy a házasságkötés nem polgári tisztviselő előtt történt, az magát a házasságkötés tényét tagadja, a minek bármely perben incidenter is helye van. Ezt fejezi ki eme tétel: »a törvény erejénél fogva*. Elvileg ugyanezen állásponton vannak fennálló jogaink is, a mennyiben az oly házasságot, a mely nem lelkész előtt köttetett, — eltekintve a r. kath. egyházi jogtól a vegyes és nem katholikus házasságokat illetőleg, — nem tekintik házasságnak (non existens matrimonium) és semmissé nyilvánítását sem kívánják meg. A javaslat álláspontjának teljesen megfelel a Laurent-féle belga terv. 140. és 196. §§. A franczia joggyakorlat és elmélet is a törvény erejénél fogva nem tekinti létezőnek azt a házasságot, mely nem polgári tisztviselő előtt köttetett. A javaslatnál szigorúbb álláspontot foglal el a szász ptk. 1620. §. és a német javaslat 1252. §-a, a mennyiben a törvény erejénél fogva semmisnek tekint minden házasságot, mely bármely lényeges alaki kellék mellőzésével köttetett. Ennyire azonban nem kívánta a javaslat kiterjeszteni az alaki kellékek hatályát azon visszásságok és méltánytalanságok miatt, a melyek abból származhainának. A §. harmadik bekezdésében foglalt rendelkezés úgy a jogrend jól felfogott érdekeinek, mint a méltányosság követelményének megfelelő kivételt tartalmaz a 2. bekezdésben foglalt szabály alól. Midőn a házasságkötésnél közreműködő személy polgári tisztviselői minőségére nézsre téves közhiedelem alakúit s a házasulóknak legalább egyike nem tudta, hogy a közreműködő személynek polgári tisztviselő minősége hiányzik, menthető tévedés forog fenn s méltánytalan volna, hogy az ily házasság egyszerűen nem létezőnek tekintessék. A közhiedelem alakulását kisérő körülmények gyakran oly természetűek lehetnek, hogy a házasulok méltán feltehették, miszerint a házasságkötésnél közreműködő személy valóban polgári tisztviselő. Ilyen esetek fordulhatnak elő különösen akkor, ha a polgári tisztviselő felhatalmazása nem volt szabályszerű, avagy visszavonatott s ezt kellőleg közzé nem tették, vagy a helyettesítésre vonatkozó szabályok lettek megsértve. Ilyen esetekben rendszerint a hatóságot fogja mulasztás terhelni, s méltánytalan volna azért a vétlen feleket sújtani. Már maga azon körülmény, hogy az illető személy nyilvánosan mint polgári tisztviselő szerepel, a házasságkötéseknél közreműködik s a közhiedelem őt arra jogosítottnak tartja, félrevezethette a valóságot nem ismerő felet annak polgári tisztviselői minőségére nézve. Ily házasságok érvényét megtagadni a jogbiztonság szempontjából is aggályos volna. Tekintettel különösen arra, hogy eltérő rendelkezés hiányában az ilyen házasságot a jelen §. 2. bekezdése értelmében már a törvény erejénél fogva semmi vonatkozásban sem lehetne házasságnak tekinteni, s ennélfogva még a jóhiszeműség előnyei sem illethetnék meg sem a házastársakat, sem a gyermekeket; továbbá figyelembe véve, hogy különben a feleknek, ha életközösségi viszonyukat házasságnak kívánnák tekinteni, az arra jogosult polgári tisztviselő előtt újból kellene szabályszerű házasságot kötniök, mi az egyik fél halála vagy vonakodása esetében lehetetlen volna: a jelen §. 3. bek. rendelkezése kellően igazolva van. A r. kath. egyházi jog is érvényesnek tekinti az oly házasságot, mely putativus parochus, azaz oly személy előtt köttetett, a ki nyilvánosan mint pap szerepel s sf közhiedelem is annak tartja, ha e közhiedelem keletkezésének KfiPVH. IROMÁNY. 1892^-97. XV. KÖTET. 18