Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

108 513. szám. korú között egyetértés létre nem jött; továbbá a 18. évet még be nem töltött kiskorú fiú, valamint a 16. évet még be nem töltött kiskorú leány házassága tekintetében. II. A kiskorú házasságához szükséges törvényes képviselői beleegyezés hatályosságát a gyámhatóság jóváhagyásától függővé tenni a kiskorú oltalmának szempontjából szükséges. Mert habár a kiskorú érdekeire való felügyelet első sorban a törvényes képviselő elengedhetetlen feladata, de a tapasztalás bizonyítja, hogy a gyám nem mindig tanusit kellő érdeklődést gyámoltjának jövője iránt; a házasságkötéshez adott beleegyezése sok esetben csak külsőleg pótolja az előszabott törvényes kelléket a nélkül, hogy egyszersmind a kiskorú érdekei oltalmának anyagi biztositékát szolgáltatná. Kötelesség mulasztási helyrepótolhatlan kárt okozhat gyámoltjának; de még a kötelességeit lelkiismerettel teljesítő gyám is alig képes magát gyámoltjával akként azonosítani, mint a gyermekéért aggódó szülő. S ha eljárása a hatósági ellenőrzést sokkal csekélyebb fontosságú vagyonjogi ügyleteknél sem nélkülözheti, annál kevésbbé lehet azt mellőzni a házasságkötésnél. A gyámhatóság jóváhagyásának szüksége főleg azon esetekben szembetűnő, melyekben a gyám személyének megválasztása nem a gyámhatóság befolyásával történt. (1877 : XX. t.-cz. 34., 41. §§.) A gyámhatósági jóváhagyás azért is kívánatos, mert alkalmat ad a rokonok meghallgatására. Igaz ugyan, hogy a gyámhatósági jóváhagyás sem felel meg mindenkor a hozzá fűzött várakozásoknak; mert sok esetben az ügyek gépszerű elintézésén alapszik, s az ügy érdemleges vizsgálatát megnehezíti az a körülmény, hogy a rokonok meghallgatása gyakran leküzdhetetlen nehézségekkel jár s a gyámhatóság ugyanazon személyek bemondása alapján határoz, a kiknek elhatározását felülbírálni van hivatva, s hogy a jóváhagyás kérelmezésekor már kész tények állanak előtte, melyekkel számolni kénytelen, hacsak zavart és bonyodalmakat nem akar előidézni. Ezen utóbbi szempontoknak azonban a javaslat nem tulajdonithatott oly jelentőséget, hogy azok tekintetéből a gyámhatósági jóváhagyás kellékét teljesen elejthetönek tartotta volna, s azokat csakis annyiban vette figyelembe, a mennyiben a gyámhatósági jóváhagyás kellékét az esetek azon körére korlátozta, a melyekben annak szüksége leginkább előtérbe lép. Nincs szükség különösen a gyámhatóság jóváhagyására akkor, ha a kiskorúnak oly szülője van, kinek beleegyezése a javaslat 11. §-a érteiméhen a kiskorú házasságához megkívántatik s ez beleegyezését megadta; mert a szülő beleegyezésében a kiskorú érdekeinek oly kielégítő bizt< sitékát kell tekinteni, mely minden további hatósági beavatkozást, hacsak összeütközés nem forog fenn, feleslegessé tesz. A törvényjavaslat a §-nak ezen kifejezését : »szülője nincsen«, nemcsak arra az esetre vonatkoztatja, midőn a kiskorúnak egyik szülője sem él, hanem arra is, midőn nincsen oly szülője, a kit a 11. §. szerint a beleegyezés megillet, (v. ö: különösen a 11. §. 5. bekezdésével). Szülő alatt az örökbefogadó szülő is értetik; ennélfogva gyámhatósági jóváhagyás nem szükséges akkor sem, ha a kiskorúnak a 11. §. szerint jogosult örökbefogadó szülője a házasságba beleegyezett. A javaslat nem kívánja meg a gyámhatóság jóváhagyását akkor sem, ha a törvényes képviselő a kiskorúnak nagyapja. A nagyapában ugyanis ép oly gondos is őszinte érdeklődést kell feltételezni a gyermek jövője iránt, mint a szülőben. A mennyiben az említett esetek fenn nem forognak, a javaslat a húsz éven alóli kiskorú házasságához a gyámhatósági jóváhagyást is megkívánja s ettől teszi függővé a törvényes képviselő beleegyezésének hatályosságát. Az e nélkül kötött házasság a 72. §. szerint megtámadható. Ha a kiskorú huszadik évét betöltötte, a gyámhatósági jóváhagyás kellékét aggálytalanul lehet mellőzni. E korban már annyira képesnek kell a kiskorút tartani érdekeinek