Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.
Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról
513. szám. V^WJSP 1 101 Erről a 8. §. intézkedik. Ehhez képest nem szenved kétséget, hogy miután a^iísísiekvőképtelenségből származó házassági akadály felmentés által el nem hárítható, a felmentés a fejletlen kor akadálya alól is annyiban törvényesen korlátozva van, a mennyiben a törvényes életkor (12. év v. ö. 149. §. a. pont) hiánya miatt cselekvőképtelen személyeknek felmentést adni nem lehet. A javaslat szerint sem a magas életkor, sem a házasulok közt fenforgó nagy korkülönbség házassági akadályt nem képez. A magas életkor magában véve nem állapíthatja meg elfogadható ismérvét a testi és értelmi erők oly mérvű hanyatlásának, mely mellett a házasság czéljának megfelelően fenn nem állhatna; annál kevésbbé lehet tehát a törvényhozás feladata, hogy ebben az irányban az egyéni szabadságot korlátozza, mert egyes esetekben előre nem látható s ép azért kellően nem is méltányolható érdekek követelhetik, hogy magas korban álló egyének is köthessenek házasságot. ^Különben is hazánkban a magas életkorban házasságra lépők száma oly csekély, hogy a javaslat ezen' álláspontja a házasság intézményének erkölcsi tisztasága szempontjából épen nem lehet aggályos. A mi a nagy korkülönbséget illeti, e tekintetben a javaslat azért nem vett fel korlátozó rendelkezést, mert eltekintve a megfelelő időhatár felállításának nehézségétől, a korkülönbség magában véve a "házasságot sem testileg, sem erkölcsileg lehetetlenné nem teszi; A külföldi törvényhozások legnagyobb része szintén nem ismer ily házassági akadályt. ^ A jelen §. ellenére kötött házasság a 71. §. szerint megtámadható. A 10. §-hoz. I. Érvényben levő házassági jogaink egy része (Jos. pat. 7., 8. §§.; Eheordn.: 4. §. 2. bek.; az erdélyi izraelitákra nézve irányadó osztrák ptk.: 49. § ; Bőd: H. t. 31., 32. §§.) kiskorú házasságához a törvényes képviselő beleegyezését kívánja meg. V. ö.: Unit. eh. 20. 11. §. 1. pontjával is. II. Midőn a kiskorú abba a korba lépett (9. §.), melyben a törvény a házassághoz szükséges testi és értelmi fejlettségét feltételezi s közérdek a házasságkötéstől való eltiltását többé nem követeli, még mindig kétes lehet, vájjon tekintettel egyéniségére s különös viszonyaira a czélbavett házasságkötés megfelel-e érdekeinek Ezen érdekek mérlegelése csak akkor volna egészen reá bízható, ha a fejlett kor elértével az ehhez szükséges élettapasztalatok, valamint a lépés fontosságának megfelelő értelmi fejlettség is rendelkezésére állanának. Nem ritkán a szenvedély befolyásolja a kiskorú elhatározását, a mi őt könnyebben ragadhatja könnyelmű és megfontolatlan házasságkötésre. Ép azért érdekeit a házasságkötésnél elfogúlatlanabbul ítélheti meg az, a kire egyéb érdekeinek is oltalma s személyének gondozása bizva van. S ha indokolt a közönséges vagyonjogi ügylet érvényét a törvényes képviselő beleegyezésétől tenni függővé, annyival inkább szükséges az oly, nemcsak fontos vagyonjogi következményekkel járó, hanem az egész életre kiható cselekvénynél, minő a házasságkötés. Ez az álláspontja az osztrák ptk. 49. §., a német jav.: 1232. §-ának is. Úgyszintén a porosz A. L. R. II. 1. ez. 45., 46., 49. §§.; szász ptk. 1600., 1575. §§. és az 1875. febr. 6. német birod. törvény 29., 30. §§. is a kiskorú házasságához az atya halála után az anya beleegyezése mellett a törvényes képviselő (gyám) beleegyezését kívánják meg. A javaslat általában mondja ki, hogy kiskorú nem köthet házasságot törvényes képviselőjének beleegyezése nélkül; minélfogva ezen akadály azon kiskorúakra is vonatkozik, a kik a. 8. és 9. §§. rendelkezése folytán sem köthetnek házasságot. Ily általános rendelkezés azért volt szükséges; mert a hivatkozott §-okban foglalt akadály hatálya bizonyos esetekben és feltételek mellett megszünhetik, s nem látszott igazolhatónak, hogy ily esetekben a törvény mellőzze a törvényes képviselő beleegyezését. (V. ö.: a javaslat: 9. §. 2. bek. 64. §. 2., 3. bek. 81., 82., 83., 85. §§-val.)
