Képviselőházi irományok, 1892. XIV. kötet • 482-512. , IX-XV. sz.
Irományszámok - 1892-XIII. Törvényjavaslat, a vándoriparról és a házalásról
XIII. szára. 1 . . 527 c) a ki az engedély hatósági kiterjesztése nélkül más területen gyakorolja a vándoripart, mint a melyre az engedély szól; d) a ki a házalásból kizárt árúkkal házal, vagy ily árúk mintáit megrendelés végett magával viszi, vagy házalás közben eladja; ej a ki a vándoriparnál általában segédet használ, illetve a házalásnál árűhordozót visz magával, vagy teherhordót, illetve szekérfogatot alkalmaz; f) a ki vándoripara gyakorlása közben részletfizetésre árúkat kinál vagy elad (12. §.); végre g) az az utazó megbízott [1. §. c) pont], ki vándoripara gyakorlása közben a magával vitt mintákat eladja vagy árúkat visz magával és azokat eladja; h) ki a vándoripart oly területen gyakorolja, hol ez meg van tiltva. Visszaesés esetében, ha az elitéit büntetésének kiállása óta két év még nem múlt el, 300 frtig emelhető fel a büntetés, sőt ismételve visszaesőkkel szemben, ha az utolsó büntetés kiállása óta 5 év még nem múlt el, a megfelelő büntetésen felül az engedély elvesztése s áz illető vándoripar gyakorlásától bizonyos meghatározott vagy határozatlan időre való kizárásuk mondható ki. 22. §. Ki a vándoriparnak gyakorlását megkezdi a nélkül, hogy engedélyét a jelen törvény 8. §-a szerint előirt hatóságoknál láttamoztatná, kihágást követ el és a rendőrhatóság által 200 frtig terjedhető, ismétlés esetében pedig 300 frtig fokozható pénzbüntetéssel büntetendő. 23. §. * \ • E törvény rendelkezéseinek vagy tilalmának mindazon megszegései, melyek a 21. §. rendelkezései alá nem vonhatók, szintén kihágást képeznek s 2 frttól 100 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők. 24. §. Azon árúk, illetve árúminták, melyek a kihágás elkövetése idejében a vándoriparosnál találtatnak, a pénzbüntetés és az eljárási költségek biztosítására szolgálnak s ha ki nem váltatnak, a mennyiben azok közegészségügyi vagy közrendészeti szempontokból meg nem semmisitendők, elárverezendők, a pénzbüntetés és az eljárási költségek levonása után fenmaradó összeg pedig a vándoriparosnak visszaszolgáltatandó. E rendelkezés teherhordó és vonó-állatok jogosulatlan használata esetében az állatokra és kocsikra is kiterjed. ' 25. §. A 21., 22. és 23. §§. szerint kiszabott pénzbüntetések behajthatlanság esetében az 1879: XL. t.-cz. 22. §-a, illetve Horvát-Szlavonországokban az ott fennálló szabályok szerint elzárásra változtatandók át. A büntető eljárás során hozott marasztaló határozat az engedélyre vonatkozó okiratba feljegyzendő és azon iparhatósággal, a mely az engedélyt kiállította, esetleg az illetőségi hatósággal is közlendő s az utóbbi által nyilvántartandó. Ha a vándoripari jogosítvány büntetésből elvonatik, az ezért fizetett adó vissza nem téríttetik.
