Képviselőházi irományok, 1892. XIV. kötet • 482-512. , IX-XV. sz.

Irományszámok - 1892-510. Törvényjavaslat, a közigazgatási biróságokról

510. szám. 323 bíróságnál orvoslást keresni: indokául az szolgált, hogy az adó- és illetékügyek forgalmának megbízható statistikai adatok alapján eszközölt megfigyelése után azon meggyőződésre jutottam, hogy a .megoldás nem ezen módja mellett az elsőfokú biróságok lennének kitéve a túlterhel­tetés veszélyének s egyszersmind azoknak tisztviselő tagjai akadályoztathatnának rendes közigaz­gatási teendőik teljesítésében, tekintettel arra is, hogy Horvát-Szlavonországokban elsőfokú biróságok csak igen nagy nehézséggel szegeztethetnének: le kellett mondanom eredetileg táp­lált tervemről. A HARMADIK RÉSZHEZ. A közigazgatási bíróságok előtti eljárásról (113—209. §-ok.). Az eljárás a közigazgatási biróságak előtt mindenütt .a nyilvánosság, a szóbeliség és közvetlenség alapelveire van fektetve. A nyilvánosság az összes államokban kötelező; a szó­beliséget és közvetlenséget illetőleg azonban eltérés van az egyes államok között, a mennyiben némelyek ezt is általánosan kötelezőnek nyilvánították, mások ellenben annak alkalmazását bizonyos feltételek beálltától tették függővé, az esetek szabatosan meghatározott köreire korlátolták. A magyar pénzügyi közigazgatási bíróság előtt az eljárás kötelezően nyilvános; a szó­beliség és közvetlenség azonban ki van zárva. A hazai szakértők kivétel nélkül a tárgyalások nyilvánossága s azoknak a szóbeliség és a közvetlenség elveire alapítása mellett foglaltak állást, még pedig jórészt az 1882. évi jogászgyülés által kijelölt azon alapon, hogy a nyilvánosság általánosan kötelezővé tétessék, a szóbeliség és közvetlenség pedig csak a felek kívánatára alkalmaztassák a tárgyalásoknál. Egészben véve ezen alapokra van fektetve az általam benyújtott törvényjavaslatnak az eljárást magában foglaló harmadik része is. Két irányban mindazonáltal el kellett térnem ezen általánosan elfogadott állásponttól. Az egyik eltérés abban áll, hogy a szóbeli és közvetlen tárgyalás elrendelésének jogát a bíróságnak bizonyos körülmények között még azon esetre is megadandónak találtam, ha azt a felek egyike sem kívánja. A bíróságnak a szóbeli tárgyalás elrendelésének jogával való fel­tételes felruházása szükségszerű folyománya a törvényjavaslat eljárási részén keresztül húzódó azon kettős (inditványi és nyomozási) elvnek, mely szerint a feleknek jogában van ugyan ügyük védelmében teljes szabadsággal eljárni, de a bíróságnak is jogában, sőt kötelességében áll a vitás kérdés törvényszerű eldöntésére minden lehetőt elkövetni akkor is, ha e részben a felek indítványokkal nem lépnek fel. A másik eltérés az, hogy a szóbeliség és közvetlenség a felebbviteli eljárásban ki van zárva. Á szóbeliségnek és közvetlenségnek a felebbviteli eljárás köréből való kizárásánál külö­nösen azon tekintet vezetett, hogy a közigazgatási bíróságokhoz utalt vitás kérdések tény­álladéka a legtöbb esetben az elsőfokú bírósági eljárásban minden kétséget kizáró bizonyos­sággal tisztába hozható. Ily .helyzetben ki kellett zárnom a szóbeliséget és közvetlenséget a felebbviteli eljárásból azért, hogy a jogvédelem ugy a felekre, mint az államra túlságosan költ­ségessé ne tétessék. A közigazgatási bíróság előtt levő vitás ügynek teljes világításba helyezésére, jogszerű elintézésének könnyebbé tételére és a teljes jogvédelem biztosítására szolgálnak: a tárgyalást 41* in.

Next

/
Thumbnails
Contents