Képviselőházi irományok, 1892. XIV. kötet • 482-512. , IX-XV. sz.

Irományszámok - 1892-510. Törvényjavaslat, a közigazgatási biróságokról

510. szám. 317 A kihágási ügyekre meg kell még jegyeznem, hogy az azok feletti bíráskodásban különösen szem előtt tartandó azon tekintettel, mely szerint a büntetés csak ugy lehet hatályos, ha nyomban követi az okozott sérelmet: nem találtam összeegyeztethetőnek, hogy arra nézve is a harmadik részben foglalt és a jogvédelemre minden bizonynyal több biztosítékot nyújtó, de az adott esetben túlságosan hosszadalmas s ennélfogva az egyik főczélt veszélyeztető eljárási szabályok nyerjenek alkalmazást. Ezért kellett e részben ugy a külföldön, mint hazánkban is általánosan elfogadott azon álláspontra helyezkednem, hogy a rendőri bíráskodás egy egészen külön, de a czélnak megfelelő s első fokon kötelezőleg a nyilvánosság, szóbeliség és közvetlenség alapjaira fektetendő sommás eljárás szabályai szerint végeztessék. Ebben találja indokolását egyszersmind a törvényjavaslat 71. §-ának azon intézkedése is, mely szerint kihágási ügyekben az eljárás nem kezdhető egészen újra a közigazgatási bíróságok előtt, hanem ezek mint rendszerinti felebbviteli bíróságok lesznek hivatva dönteni a közigazgatási folyamatban hozott határozatok felett. Az 1880: XXXVII. t.-czikk 41. §-a alapján a belügyminister által [kibocsátott eljárási szabályzat átalakítására s ennek rendjén a felebbvitel és a felebbviteli határidők egységes szabályozása czéljából a belügyminister részére a 71. §-ban javaslatba hozott felhatalmazás, valamint az erdőtörvénynek s a közutakról és vámokról szóló törvénynek a 72. §-ban indítványozott részleges módosításai, az előzőkben vázolt helyzet természetszerű követelményei. VI. ozim. A bíróságok hatásköréről vallási és népoktatási ügyekben (73—80. §-ok.). A vallási ügyekből mindössze a következő négy esetre volt kiterjeszthető a közigazgatási bíróságok joghatósága: a görög katholikus és görög keleti szertartású vallásfelekezetfí lakosok különválásából folyó vagyoni vitás ügyekre; a templomok, harangok és temetők használatából, a községi segélynek a különböző hitfelekezetek és a különböző hitfelekezeti iskolák között való arányos megosztásából származó vitás kérdésekre. A görög katholikus és a görög keleti szertartásúak különválásából eredő vagyoni vitás ügyeket azért kellett a közigazgatási bíróságok hatáskörébe utalni, mert a törvény (1868: IX. t.-czikk 8. §-a) a görög keleti szerb és görög keleti román metropoliák különválásából folyó követelésekre nézve, tehát egészen hasonló esetben, a rendes bíróságok joghatóságát állapította meg, a rendes bíróságok pedig következetesen megtagadták jo ghatóságuknak az analógia alapján az 1848: XX. t.-czikk 7. §-a értelmében a görög katholikusok és a görög keletiek szétválásából keletkező vagyoni vitás ügyekre való kiterjesztését. A népoktatásügy már sokkal bővebb forrását képezi a közigazgatási bíróságok hatáskörébe utalható eseteknek, mint a vallási ügy. Az annak köréből vett ügyek a következő négy csoportra oszthatók, úgymint: a népiskolák és kisdedóvodák felállítására, kezelésére és fentartására szolgáló költségek fedezése; az iskolatanitói fizetés megállapítása és beszedése; az iskolaszéki tagok és a községi iskolatanitó megválasztása; és a népiskolai tanítók nyugdíjazása körül felmerülő vitás kérdések. Az első csoportba tartoznak: a népiskolai és ó vo da i adó j ogalap jának, kulcsának és egyéni kivetésének megállapítása 8 a különböző hitfelekezeteknek vagy a különböző hitfelekezetekhez tartozó egyeseknek a községi iskolák terheihez, a más felekezethez tartozó gyermek szülőinek az általuk használt felekezeti iskola költségeihez, és a községnek és a tanyai lakosoknak a tanyai iskolák állítása és járó-kelő tanítók alkalmazása folytán felmerülő költségekhez való hozzájárulása.