Képviselőházi irományok, 1892. XIV. kötet • 482-512. , IX-XV. sz.

Irományszámok - 1892-510. Törvényjavaslat, a közigazgatási biróságokról

510. szám. 315 javaslatba, határozott és jelentős lépést tettem azon irányban, hogy a lehetőségig elzárassanak a csatornák, melyeken át a közigazgatást vezető kormány legkönnyebben és legsűrűbben belesodortathatik a pártpolitikai élet hullámzásába. Tagadhatatlan azonban, hogy a törvényjavaslat szerint az önkormányzat részére biztosított védelem távolról sem teljes, mert az 1886: XXI. törvényczikkben a minister discretionális hatalommal van odaállítva a törvényhatóság fölé a czélszerííség kérdésében is, mint az 1886 : XXII. t.-czikkben a törvényhatóság a község fölé. Nem szenved kétséget, hogy a törvényhatósági önkormányzat részére a jogoltalom csak akkor lesz hatályosan és teljesen szervezhető, ha a törvényhatóságnak az államkormányhoz, valamint a közigazgatási hatóságokhoz és közegekhez való viszonya jogi alapokon rendeztetik ; nevezetesen, ha törvényben részletesen körüliratik, hogy mikor és mennyiben tagadhatja meg a kormány jóváhagyását a törvényhatósági szabályrendelettől és határozattól, hogy a kormány és a közigazgatási hatóságok mennyiben és milyen előfeltételek fenforgása esetében avatkozhatnak a törvényhatóság ügyeibe s végre ha a törvényhatóság önkormányzati (autonomikus) hatásköre a többi hatásköröktől elkülönittetik. Hogy a fegyelmi ügyeket ezúttal miért nem találtam befoglalhatóknak a törvényjavaslatba : azt a községekről szóló czím indokolásánál már megemlítettem. III. czim. A bíróságok hatásköréről állami nyugdíjazási ügyekben. (62—63. §-ok.). A köztisztviselők hivatali jogviszonyai hazánkban nincsenek kellőleg és egységesen rendezve. Azon kérdés: vájjon fegyelmi esetekre kiterjesztessék-e a bíróságok joghatósága, s ha igen, mennyiben és minő alakban, a fegyelmi ügy rendezését tárgyazó törvényjavaslat tárgyalása alkalmával lesz eldöntendő. Az állami tisztviselők és hozzátartozóik ellátásának és részeltetésének kérdéseit azonban az 1885 : XI. t.-czikk egyöntetííleg szabályozza. Nehogy tehát az állami tisztviselők az összes jogviszonyok végleges szabályozásáig ezen jogaik tekintetében is birói védelem nélkül maradjanak: indíttatva éreztem magamat, hogy ezúttal a közigazgatási bíróságok hatáskörének az állami nyugdíjazási ügyekre való kiterjesztését javaslatba hozzam a törvényjavaslatban. Ugyanezen szempont vezérelt a bíróság joghatóságának a községi törvényhatósági és iskolatanitói nyugdíjazási ügyekre vonatkozó megállapításánál is, melyek közül az előbbiek az általános nyugdíjtörvény mintájára alkotott szabályrendeletekben, az utóbbiak pedig külön törvényben nyerték meg a kívánatos rendezést. A törvényjavaslat ide vonatkozó rendelkezései szerint nyugdíjazási ügyekben a bíróságok joghatósága csak az igényjogosultság, az ellátás vagy részeltetés összegének megállapítására és a már élvezett ellátásnak ideiglenes felfüggesztésére vagy végleges megvonására terjed ki. Önként értetik, hogy a bíróság, midőn jogot nyer arra, hogy az igényjogosultság és a mérték felett döntsön, egyszersmind az azok megállapításának alapjául szolgáló körülmények, különösen pedig a személyi és tárgyi nyugdíjképesség s az ellátásra jogosító szolgálati idő vizsgálására és megállapítására is fel lesz jogosítva. Azon kérdés eldöntése ellenben: vájjon beállottak-e a nyugalomba lépés vagy küldés feltételei és időpontja, a bírósági hatáskörből mindenesetre ki volt zárandó. A kivételes nyugdíjazás és a nyugdíjfelemelés tekintetében a 63. §-ban foglalt kivételek abban találják indokolásukat, hogy azok természetüknél fogva inkább kegyelmi tények (gratiale), s mint ilyenek alkalmatlanok arra, hogy bírósági eljárás és döntés tárgyaiul szolgálhassanak. 40*