Képviselőházi irományok, 1892. XIV. kötet • 482-512. , IX-XV. sz.
Irományszámok - 1892-510. Törvényjavaslat, a közigazgatási biróságokról
298 510. szám. I. AZ ELSŐ RÉSZHEZ. A közig, bíróságok szervezetéről. (1—31. §-ok.) A szorosabb értelemben vett bírósági szervezet megállapításánál kiváló gondot és figyelmet. fordítottam arra, hogy az alakítandó testületek a lehetőségig bírósági jelleggel bírjanak; mindazonáltal nem hajtottam túl ezen elvnek alkalmazását oly irányban és mértékben, hogy a bíráskodás a közigazgatástól már az alsó fokozatban teljesen elszigeteltessék, raert az ilyen szervezet állandólag fenyegetné az állami közérdeket a nélkül, hogy az egyesek és testületek jogainak és érdekeinek védelmére teljesen kielégítő biztosítékokat szolgáltatna. Valamely testületnek bírói jellegét, a mint tudjuk, az eljárásban keresendő biztosítékon kívül a tagok szakképessége, függetlensége és állandósága adja meg. A szakképességet a közigazgatási bíróságok körében a közigazgatási és jogi ismeretek (elméleti és gyakorlati) teljessége alkotja, az állandóságot és függetlenséget pedig az élethossziglan való alkalmazás és az elmozdításnak a kormány hatalmi körén kivül eső önálló fegyelmi bíróságok hatáskörébe való utalása biztosítja. A törvényjavaslatban tervezett felső közigazgatási biróság szervezetében a felsorolt összes követelmények érvényre jutottak, az tehát a szó igazi értelmében valóságos bírósági jelleggel felruházott testület. Az elsőfokú biróság szervezetében nem sikerült a bírósági jelleget hasonló módon és mértékben érvényre juttatnom, mert a dolog természeténél fogva az állami közérdeket csak azon hivatali közeg képviselheti hatályosan a bíróságban, ki annak védelmére a közigazgatás keretében is legelső sorban van hivatva ; kikerülhetetlen volt tehát, hogy az elsőfokú biróság élére elnökül a főispánt hozzam javaslatba. De nem lehetett a bírósági jelleget az elsőfokú biróság szervezetében teljesen kidomborítanom azért sem, mert a szakképességet a közigazgatás terén az ennek körében összefolyó viszonyok sokfélesége és sajátságos voltánál fogva csak az annak problémáival való állandó és hivatásszerű foglalkozás emelheti fel azon színvonalra, melyen az azt képviselő közegek a közigazgatás és bíráskodás czéljait egyaránt kielégitőleg működhetnek. A közérdeknek s az egyesek és testületek jogainak és érdekeinek koczkáztatása nélkül tehát nem térhettem ki azon szükség elől sem, hogy a közigazgatási és jogi szakképesség képviseletének az elsőfokú bíróságban az alispánra (polgármesterre) és tiszti főügyészre, illetőleg helyetteseikre, tehát — oly hivatali közegekre való ruházását javasljam, kik mint sarkalatos tisztviselők a közigazgatás intézésébe lényegesen befolynak s a kik ezen minőségüknél fogva, a bírósági jelleg többi követelményeivel, különösen pedig a függetlenség biztositékával csak oly kevéssé vannak fel- '< ruházva, mint a főispán s azzal a közigazgatási érdek hátránya és veszélyeztetése nélkül aligha lesznek teljesen felruházhatok a jövőben is.
