Képviselőházi irományok, 1892. XIII. kötet • 438-481. sz.

Irományszámok - 1892-440. Törvényjavaslat, a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről

440. szám. 47 Viszont szükséges az egy tag által gyakorolható szavazatok maximumának megállapítása is, nehogy egyes nagyobb teriiletek birtokosai a hegyközségi kötelékben a közérdekkel esetleg össze nem egyeztethető befolyást érvényesíthessenek. A 69. §-ban intézkedés foglaltatik a hegyközség működésének alakjára és módjára nézve. Ez intézkedés önkormányzati alapon nyugszik s a javaslat csak annyiban tesz megkülönböztetést, hogy az állandó vagy kevésbbé változó szükségleteknek elvi alapon hegyrendtartásba foglalását kivánja az időről-időre ismétlődő kezelési részletekre és működési mozzanatokra, és jelesül az évi költségvetés megállapítására időszakoakint megújuló határozatokat rendel. E szakasz utolsó bekezdésének rendelkezését mellőzni nem lehet, mert különben a hegyközség megalakulása sok helyen vagy egyáltalán elmaradna, vagy beláthatlan időre halasztatnék el. A 70. §-ban megadja a lehetőséget, hogy a hegyközségi terület szélén fekvő birtok tulajdonosa a hegyközség kötelékéből kiléphessen. Az a), b) pontban s a következő három bekezdésben foglalt rendelkezések a dolog természeténél fogva nélkülözhetetlen feltételei a hegyközségből való kilépésnek. A hegyközségből való kilépés megengedésénél tovább menni és esetleg a terület közepén levő birtok kibocsátását is megengedni a hegyközségi egyezmény fennállásának koczkáztatása nélkül nem lehet A 71. §. a hegyközség felosztásáról gondoskodik, különbséget tevén azok közt a hegyközségek közt, a melyek az érdekeltek többségének akaratából vagy az összes érdekeltek közös akaratából létesültek. Az előbbiekre nézve a feloszlást csak az Összes birtokosok birtok- és számszerinti háromnegyedrészét túlhaladó többsége kívánhatja. E rendelkezés azért szükséges, nehogy a birtokosoknak ugyanazon száma kívánhassa a feloszlást, a mely a megalakuláshoz szükségeltetett. Ezért kell a feloszlás lehetőségét nehezíteni. Ellenben a kisebb területeken alakult hegyközségek feloszlását annyira korlátozni nem szükséges, mert, ha az ily kisebb területeken a hegyközség működése sikeres lesz, az érdekeltek többsége, előreláthatólag amúgy sem fogja a feloszlást elhatározni. IX. FEJEZET. A mezei rendörségről. A mezőrendőrökről az 1885. évi 2357. számú belügyministeri rendelet intézkedik. A mezei hites rendőrszemélyzetről és mezei rendőri kihágásokról 1860. január 30-án bocsájtatott ki rendelet, mely azonban az 1880: XXXVI. t.-cz. 2. és 3. §-ával hatályon kivül helyeztetvén, szükséges volt arra, hogy az ország erdélyi részére és a polgárosodott magyar határőrvidék területére kiterjedőleg a fentebb emiitett belügyministeri reudelet kiadassák^ mert ezen területekre nézve az 1849: IX. t.-cz. hatálya nem terjed ki. A fejezetben foglalt határozmányoknál főleg arra voltam tekintettel, hogy a mezőrendőri képesítést, az eskümintát, a mezőőr kötelességeit és jogait törveny, ezért tehát a fejezet állapítsa meg; mindazt, a mi a mezőre vonatkozólag szükséges, ki nem meríti; azok a rendelkezések azonban, a melyek a mezőrendőrökre nézve szükségesek, nem a törvény keretébe tartoznak, hanem rendeleti utón lesznek szabályozandók, épea azért kellett a javaslat 93. §-ában gondoskodni arról, hogy a mező-, hegy- és erdőőrök fegyelmi, fegyverviselési és fegyverhasználati ügyeire nézve a bel- és földmiVelésügyi ministerek rendeletileg intézkedhessenek, miután ezek mind olyan kérdések, a melyek egy általános törvény keretébe nem tartoznak.