Képviselőházi irományok, 1892. XIII. kötet • 438-481. sz.

Irományszámok - 1892-440. Törvényjavaslat, a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről

36 440. szám. 1. A hazai, vagyis a magyar erdélyi szarvasmarha nagy tenyésztési kerületét képezi a pinzgaui fajta által a délkeleti határon elhódított terület és a nagyobb városok körűi fajtermelésre dolgozó községek, valamint egyes nagybirtokosok kivételével az országnak keleti része, melyet alulról felfelé a Duna balpartja Zimonytól a Csepel-szigetig, Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye északnyugoti egy harmada, Heves és Borsodnak körülbelül föle, Zemplénnek déli, valamint Ung és Bereg sík része, végre Máramaros megyében a Tisza völgye határol. 2. Ezen nagy területben találjuk ma a pinzgaui fajta piros-tarka hegyi marhát már tekintélyes számban elterjedve: Krassó-Szörény, Hunyad, Szeben, Nagy-Küküllő, Brassó és Besztercze-Naszód megyékben, ezenfelül a Maros mentén Arad megyében. 3. A borzderes fajták tenyésztési területe Máramaros, Bereg és Ung megyék hegyes és dombos része. 4. Az országnak ezenfelül fenmaradó nyugoti része képezi a piros-tarka hegyi fajták által ellepett azon területet, melyen ma bár még sok, de egymástól elkülönitett kisebb helyen kizárólag a hazai marhát tenyésztik, de azt a nyugoti marha mindinkább felszaporodó tenyésztésével szemben sokáig fentartani alig lehetséges. A magyar marhát nagyobb mérvben tenyésztik még; Dunántúl Somogy, Zala, Veszprém, Esztergom és Fehér megyék nagyobb, Komárom, Tolna és Baranya kisebb részében, továbbá a Duna balpartján a Csallóközben. A nagyobb városok és környékük a teuyészkerületekből kihagyattak. Ezek a tenyészkerületek azért jelöltettek meg, hogy a közös használat alá bocsátandó apaállatok a tenyeszkerületuek megfelelő fajtákból szereztessenek be, de a tenyészkerületek azokra nézve, a kik önálló tenyészettel foglalkoznak, a kik apaállataikat maguk szerzik be és használat végett másoknak át nem engedik, korlátozásokat nem szab. A magyar fajta tenyésztéséhez szükséges apaállatokat részben egyesektől lehet beszerezni, de hogy jobb anyag álljon a közönség rendelkezésére, bikanevelö' telepek létesíttettek Tordán, — és a csákovári földmives-iskola gazdaságában. Részben ezek, részben a magánosok által nevelt magyar fajú tenycszanyag a fokozódó szükségletet meglehetősen kielégítik. Nagyobb nehézségekkel járt a nyugoti fajtákra nézve az apaállatok iránt nyilvánult szükséglet kielégítése; mert ezeket eredeti tenyésztési vidékeikről kellett importálni és egyes magángazdákat serkenteni, hogy apaállatok nevelésével foglalkozzanak. Importáltunk 1885. év végéig 1311 drb tenyészállatot; ezen idő után azonban a kormány magánosok részére többé külföldi apaállatokat nem importált, mert az egyes tenyésztők száma gyorsan növekedvén, a belföldről már különböző fajtákból annyi tenyészállatot bocsáthattak a közönség rendelkezésére, hogy a szükségletet nagyobbára kielégítette. Hogy a kijelölt tenyészirány az érdekeltek által is annál könnyebben el legyen fogadható, az állam különböző kedvezményeket nyújt azoknak, a kik a tenyésziránynak megfelelő apaállatokat szereztek. Nevezetesen biztosította a községet, a melynek bikára volt szüksége, hogy saját megbizott szakértőjét küldhesse el a minister által megjelölt tenyésztésekbe és gulyákba, a ki az apaállatot tetszés szerint választhatta, a szakértő költségét és a bika elszállítási költségét a kincstár viselte vagy előlegezvén, az apaállat árát, részletekben való megtérítést engedélyezett, vagy végül az apaállat vételárának 20°/o-a engedtetett el. Ezen kedvezmények hatottak oda, hogy a községek maguk is igyekeztek a kijelölt szarvasmarha-tenyésztési irányt követni, és miután ezen irányt a tapasztalat is helyesnek igazolta, az első kijelölés óta számbavehetőleg nem módosult. Tény, hogy a kijelölt iránynak megfelelő szarvasmarha évről-évre mindinkább jellegződik, és tekintettel arra, hogy az utóbbi években a szarvasmarha ára is jelentékenyen emel-