Képviselőházi irományok, 1892. XIII. kötet • 438-481. sz.

Irományszámok - 1892-440. Törvényjavaslat, a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről

440. szám. 31 vonatkoznak, törlendőknek vélik. Ugyanezen véleménynek ad kifejezést az orsz. gazdasági egylet is és mindanuyié egyez abban, hogy a szabad gazdálkodás joga semmi tekintet által ne legyen korlátozható. Az erdélyi vármegyék, valamint az ország északkeleti és keleti vármegyéiből érkező vélemények, valamint az országos gazda-tanácsnak ezen vidéken lakó tagjai ellenben nagy súlyt helyeznek arra, hogy a törvény a nyomásos gazdálkodást fentartsa. Miután e szerint az ország egy jelentékeny részében a nyomásos gazdálkodás által való korlátozást okvetlen kívánják, sőt intézkedéseket kivannak arra is, hogy bizonyos esetekben a birtokosoknak birtokarány szerinti többsége, még ott is a nyomásos gazdálkodásra leendő visszatérést kérhesse, a hol a törvény életbelépte alkalmával már az nem volt gyakorlatban, — és miután én gazdasági szempontbó.1 nem óhajtanám meggátolni, hogy a birtokosok többsége ugy boldoguljon, a mint az ő viszonyainak és gazdasági képességének leginkább megfelel, a javaslat 4. §-ába felvettem, hogy bizonyos esetekben, a többség kívánsága alapján, a hatóság a nyomásos gazdálkodásra való visszatérést is megengedhesse. Á nyomásos gazdálkodásra való visszatérhetésnek azonban korlátot kellé szabni, mert örökké nem lehet a földtulajdonosokat bizonytalanságban hagyni. Ezért kiraondandónak vélem, hogy a nyomásos gazdálkodásra való visszatérést, a törvény életbelépte után 6 év alatt lehet kérni, miután azokról, a kik annak megengedését ennyi idő alatt nem kérik, méltán fel lehet tenni, hogy a szabad gazdálkodási rendszerbe belenyugodtak. A nyomásos gazdálkodásra való visszatérésnél egyébként is sok kivételt kellett tenni s igy ki kellett mondani, hogy az, a kinek önálló pusztája van, vagy a kinek illetősége egy tagban fekszik, ki földjén tanyát vagy állandó épületet emelt, a kinek nincs minden fordulóban birtoka, vagy a ki már olyan mívelési módot alkalmazott, a melytől a nyomásos gazdálkodásra való visszatérés hátrány nyal járna, az arra való visszatérésre akarata ellen ne legyen kötelezhető. Az 5. és 6. szakaszokban intézkedni kellett arról, hogy a szabad gazdálkodási rendszerre át lehessen menni ott is, a hol a nyomásos gazdálkodás fennáll és pedig az átmenetelt meg kellett könnyíteni, hogy a haladni kivánó kisebb számú birtokosságnak is módjában álljon a nyomásos gazdálkodás megszüntetését kérni, a hatóságnak pedig joga legyen arra, hogy a fenforgó viszonyok gondos mérlegelése után, a szabad gazdálkodást megengedhesse, ha a mellett az érdekeltek birtokarány szerinti egyharmada szavazott. A viszonyok gondos mérlegelése alatt az értendő, hogy a hatóságnak tekintetbe kell venni minden körülményt, a mi a gazdálkodásra befolyással van, nevezetesen azt is, hogy a község valamelyik fejlődő város közelében van-e, a hol már indokolt az intensivebb gazdálkodásra való átmenet, hogy milyenek a közlekedési eszközök és hogy a község népességének egy része nagyobb szorgalmánál, takarékosságánál és intelligentiájánál fogva, elegendő biztosítékot nyojt-e arra, hogy a változott gazdasági viszonyok mellett, haladásra képes? A 6. szakaszban ki kellett mondani, hogy ha a hatóság a szabadon való gazdálkodást engedélyezi, ettől többé a nyomásos gazdálkodási rendszerre visszatérésnek nincs helye, mert biztosítani kell a törvényben mindenkit, hogy befektetéseit aggodalom nélkül teheti, miután azok többé a nyomásos gazdálkodás visszahozása által érintetni nem fognak. A 4. §. ugyauis csak olyan községekben engedi meg a nyomásos gazdálkodásra visszatérést, a melyekben a nyomásos gazdálkodás a jelen törvény életbelépte alkalmával nem volt gyakorlatban. Minthogy pedig korábban a nyomásos gazdálkodás az érdekeltek beleegyezése, illetőleg hatósági engedély nélkül szűnt meg, az ekként teremtett állapotot nem lehet olyannak tekinteni, mint azt az állapotot, a mely a törvény életbelépte után a törvényben előirt eljárás alapján keletkezik. Viszont ki kellett mondani a törvényben, hogy ha nyomásos gazdálkodást rendelt el a hatóság, attól hat éven belül eltérni nem lehet. Azért kellett hat évet meghatározni, hogy hármas nyomást véve alapul, egy forda legalább két évig ugyanazon mívelés alatt maradjon.