Képviselőházi irományok, 1892. XI. kötet • 386-426. sz.
Irományszámok - 1892-398. Törvényjavaslat, a vallás szabad gyakorlatáról
70 398. szára. 15. §. Népesebb vallásfelekezetnél, mely esetleg az ország különböző vidékeire kiterjed, okvetlenül megkívánandó, hogy oly közeggel birjon, mely a vallásfelekezetet, mint olyant, a maga egészében képviselni jogosult legyen. Minthogy a kormány az illető vallásfelekezetet érdeklő kérdésekben első sorban ezen közeggel érintkezik: szükséges, hogy az illető egyének a szakministernek bejelentessenek oly czélból, hogy megbírálható legyen, vájjon a 12. §-ban megszabott, s ezen magasabb állású egyházi közegektől fokozottabb mérvben megkívánható feltételeknek elég tétetett-e I 16. §. Hazánk vallási és nemzetiségi viszonyai nagyon kívánatossá teszik a jövőre nézve ama lehetőség kizárását, hogy valamely külföldi közeg a vallás révén honpolgárainkra befolyást gyakorolhasson. 17. §. • Ezen szakasz lényegében a 7. §. rendelkezéseit terjeszti ki a vallásfelekezet egész további életére, gondoskodván azon esetről, ha a vallásfelekezet szabványaiban később meg nem engedhető változtatások vitetnének keresztül, vagy a vallásfelekezet életében az állam szempontjából meg nem tűrhető jelenségek merülnének fel. Erre nézve sanctio gyanánt — mint máskép nem is lehetséges — az elismert vallásfelekezetté nyilvánítás visszavonását alkalmazván. 18. §. Az állami főfelügyelet és ellenőrzés hatékony gyakorolhatása teszi indokolttá az ezen szakaszban foglalt intézkedéseket. A gyűlések nyilvánossága minden téren az ellenőrzés egyik leghatékonyabb eszközének bizonyult. A második bekezdés czélzatai félre nem magyarázhatók, világos lévén, hogy egyházi gyűléseken a vallással szorosan összefüggő ügyeken kivül semmi másnemű kérdés szőnyegre hozása egyáltalán ós semmi körülmények között meg nem engedhető. Az utolsó bekezdés az állami felügyelet kellő gyakorolhatás^ra nyújt módot, természetes lévén, hogy annak elbírálása, vájjon a hozott határozatok nem ellenkeznek-e a törvény rendelkezéseivel, csak akkor lehetséges, ha e határozatok át is tekintetnek. 19. §. Ezen szakasz az állami főfelügyelet jogát a vallásfelekezetek vagyonkezelésére vonatkozólag részletesen is körülírja, s e tekintetben a kormánynak messzemenő jogokat biztosit, a szakasz szövegéből természetszerűleg következvén, hogy a kormánynak jogában lesz a vagyonkezelést, illetőleg például szabályszerű előirányzatokat és okmányolt számadásokat bekivánni, mert ezek nélkül a kitűzött czél, tudniillik a pontos ellenőrzés, nem volna elérhető. Ugy vélem azonban, hogy épen az anyagi kérdések képezik azon teret, hol a vallásfelekezetek az állam nagyobb mérvű beavatkozását legkevésbé vehetik rósz néven, mert hiszen a vallásfelekezetek sajátságos czélját nem ezeknek, hanem a lelkieknek gondozása képezi. Másrészt ellenben a hivők, mint egyszersmind állampolgárok érdekei épen itt kivannak pontos ellenőrzést, a mi különösen az alapítványokra vonatkozólag is áll annyival inkább, mert annak biztosítására, hogy az alapítványok, a míg csak egyáltalán lehetséges, szorosan az alapítók szándékainak megfelelőleg használtassanak fel, első sorban maga az állam van hivatva, és minél lelkiismeretesebben töltetik be ezen feladat, annál inkább szolgálhat serkentésül ujabb alapítványok tételére is.