Képviselőházi irományok, 1892. XI. kötet • 386-426. sz.

Irományszámok - 1892-390. A pénzügyi bizottság jelentése, „a tengeri szabad hajózást űző hajóknak állami segélyben és kedvezményekben való részesitéséről” szóló törvényjavaslat tárgyában

390. szám. 15 1-sö, melléklet a 390. számú irományhoz. A közlekedésügyi bizottság jelentése, „a tengeri szabad hajózást űző hajóknak állami segélyben és kedvezményekben való részesítéséről" szóló törvényjavaslatra nézve. A krimi háború utáni időszakban hajóépítő iparunk, úgymint vitorlahajózásunk virágzásában hova-tovább visszaesést észlelhetünk; a vitorlahajók, melyek ez ideig a különböző távoli országok közötti árúforgalmat az olcsó tengeri utón legnagyobb részben közvetítették, mindinkább ki lettek szorítva a tökéletesebb közlekedési eszközök által; a mily mérvben szaporodtak a'techniea rohamos fejlődése és tökéletesedése által a vasúti vonalok, a mily mérvben kezdett a tengeri gőzhajózás fejlődni, izmosodni, ép oly arányban hanyatlott és kezdette jelentőségét vesziteni vitorlahajózásunk és ennek következtében vitorlahajóépitő iparunk. A nehézkes szerkezetű és kivétel nélkül mind iából készült vitorlás hajóknak veszélyes concurrense támadt a vas- és aczélból épült egyenlő szilárdság mellett csekélyebb önsúlyú s igy nagyobb megterhelést elbíró gőzhajókban, melyek azokat a forgalomból rendre mindinkább kiszorították; ebből a körülményből magyarázható aztán meg az, hogy a hajdan virágzó és külföldön is jó hírnévnek örvendő vitorlás hajógyáraink legnagyobb része, Fiúméban és a magyar-horvát tengerpart hosszában, a concurrentiát ki nem birva, nem állván rendelkezésükre a gőzhajók készítésére szükséges anyag és töke lassan-lassan üzemüket beszüntették. A mig a világforgalomban az 1885. évtől kezdve a hajók összes száma csökkent, tonnatartalmuk ellenben tetemesen emelkedett, addig nálunk a kedvezőtlen viszonyok folytán nemcsak bajóink száma szállott nagymérvben alá, hanem azok tonnatartalma is. így észlelhettünk azután tengeri hajózásunkban folytonos hanyatlást, igy láttuk a hajdan még jólétnek örvendő tengerparti lakosságunk anyagi helyzetének folytonos alábbszállását. Eme gzomorú tapasztalatok indították a kereskedelemügyi kormányt arra, hogy ezen helyzeten mielőbb segítsen, és most, miután tengeri kereskedelmünk legégetőbb szükségletei kielégitvék, a kereskedelemügyi minister úr jelen törvényjavaslattal lép a törvényhozás elé, melynek czélja külön állami kedvezmények, segélyek által a mostani hajótulajdonosoknak megélhetését, a tengerparti munkásosztálynak existentiáját biztosítani, hajózásunk fokozatos fejlődését előmozdítani és a tőkepénzeseket arra buzdítani, bogy tőkéjüket a tengeri hajózás érdekében gyümölcsöztessék.