Képviselőházi irományok, 1892. XI. kötet • 386-426. sz.

Irományszámok - 1892-390. A pénzügyi bizottság jelentése, „a tengeri szabad hajózást űző hajóknak állami segélyben és kedvezményekben való részesitéséről” szóló törvényjavaslat tárgyában

390. szám. 13 a tizenötödik év végével megszűnik. Bár a számok, a mint a törvényjavaslat második szakaszában elősoroltatnak, nem látszanak épen tekintélyeseknek, mégis részletes utánsaámitás utján kiderül, hogy ezek a hajók, akár vitorlások, akár gőzösök, tizenöt év alatt a beszerzési költségnek körülbelül egy harmadrészét kapják az államtól. Ez mindenesetre számottevő támogatás. Kevésbbé jelentékeny a pénzbeli segélynek második neme, mely a teljesített minden 100 tengeri mértföld és minden lajstromozott tiszta tonna után öt fillért tenne. Ez a segély annyival csekélyebb, minthogy a jövedelmező járatok jobbára az Adria, a Lloyd és a magyarhorvát gőzhajózási társaság által le vannak foglalva, ugy, hogy a most újabban segélyezendő vállalatoknak, ha a hajózási segélyt igénybe venni akarják, úgyszólván úttörő munkát kell végezniök. Mindamellett a két segélyösszegnek a combinatiója olyan, hogy ezen actio folytán a szabad hajózásnak nagyobb fellendülése Fiumében komolyan várható. Azon fontos közgazdasági indokok mellett azonban, melyek egymagukban is elegendők volnának ezen törvényjavaslat iudokolására, nem hagyhatók figyelmen kivül némely társadalmi szempontok sem. Vonatkoznak ezek első sorban a vitorlahajók tulajdonosaira és az ezen hajókon rendesen alkalmazott személyzetre. A vitorlahajózásra kétség kivül nehéz idők következtek be világszerte. Mindamellett nem állithatni, hogy a hajózásnak ezen neme egyáltalábau eljátszotta volna szerepét. Egyes ezikkekben még mindig képes'a versenyre a gőzhajózással, sőt ez utóbbival szemben némely tekintetben előnyben is van. Mindamellett látjuk, hogy az utolsó vitorlahajó, mely Fiúméban beszereztetett, az 1882. évből való. Mig régebben évről-évre legalább egy vagy több új hajó épült vagy beszereztetett, addig az utolsó évtized alatt egyetlen új vitorlás hajóval nem gyarapodott a magyar tengerpart. Nemcsak időben, de okozatilag is összeesik ezen sajnos körülmény azzal a messzemenő támogatással, melyben a nevezett időtől fogva Franczifország és Olaszország vitorla-hajózásukat részesítették. A bekövetkezett válság azonban súlyosan érintetete nemcsak a hajótulajdonosokat, hanem a fiumei legszegényebb munkás-osztályt is, melynek köréből párjukat ritkító tengerészek és hajóépitő munkások kerültek ki régebben. Ezek közül most számosan kivándorolnak Dél-Amerikába és minden tekintetben — katonai szempontból is — sürgősen szükséges, hogy ujabb keresetforrások megnyitása által ezen kivándorlásnak gát vettessék. A jelen törvényjavaslatnak ez irányban igen üdvös következményei várhatók. Az állami segély nemcsak anyagi támaszt fog nyújtani a tespedő vitorlahajózásnak, hanem erkölcsileg is bátorításul fog szolgálni az érdekelt köröknek arra nézve, hogy mostani hajóikon túladva, vasból és aczélból készült új hajókat beszerezzenek. A vitorlahajó-tulajdonosok legszegényebb részére való tekintettel a közlekedésügyi bizottság egy új szakaszt javasol a törvényjavaslatba felvétetni, melynek értelmében a már meglevő vitorlás hajók, a mennyiben felszerelve vannak és qualitásuk bizonyos feltételeknek megfelel, öt esztendőn át szintén igen mérsékelt segélyben részesülnének, t. i. minden tiszta tonna után egy forintban. Az ezen osztályba tartozó legnagyobb hajónak térfogata 804 tonna lévén, a segélyösszegnek maximuma tehát 804 forint volna, a mely összeg azonban némely esetben egészen .200 forintig leszállna. Az egész segélyösszeg, mely ezen a czímen kiadatnék, az első évben körülbelül 15.000 forintra tehető, mely összeg azonban a következő esztendőkben folytonosan apadna. A pénzügyi bizottság tekintettel a fiumei helyi viszonyokra, nem emel kifogást a közlekedésügyi bizottság ezen indítványa ellen. Felmerült az a kérdés is, vájjon a törvényjavaslat által kilátásba vett évi 100.000 frtnyi segély elegendő lesz-e a felmerülő szükséglettel szemben? Bár a nagy valószínűség a mellett szól, hogy a nevezett összeg a közelebbi évekre minden esetre elegendő lesz, sőt talán nem is fog teljesen igénybe vétetni, a pénzügyi bizottság nem kívánt ezen kérdéssel bővebben foglalkozni, hanem helyeselte, hogy a kormány, miután egyelőre szükséges kísérlettel ugyan, de végre is csak kísérlettel állunk szemben, ezen kísérlet eshetőlegcs költségeit maximális összegben megállapítja. A törvényjavaslat részletes