Képviselőházi irományok, 1892. X. kötet • 349-285. sz.
Irományszámok - 1892-352. Törvényjavaslat, a tengeri szabad hajózást űző hajóknak állami segélyben és kedvezményekben való részesitéséről
58 351 szám, ad 9. A tengeri hajózást űző részvénytársaságok alakulását megkönnyíteni azért mutatkozik szükségesnek, mert a tapasztalat bizonyítja, hogy a tengeri hajózás terén űzött versenyt csak nagyobb tökével rendelkező vállalatok birják el. A kisebb vállalatok vagy elbuknak, vagy nagyobb vállalatokká egyesülnek. Eddigelé azonban a pénzerők nem igen voltak hajlandók tőkéiket oly kevéssé biztos és conjuncturalis vállalatokba fektetni, mint a minők a tengerhajózási vállalatok, miért is kívánatosnak látszott a javaslat 8. §-ában azt is kimondani, hogy ily társulatok bizonyos illetékmentességet fognak élvezni, valamint, hogy az új hajók megszerzése és átíratásáért nem lesznek illetékek fizetendők. ad 10. Mint már kezdetben előadtam, hazánkban a tengeri hajóépitőtelepek megszűntek, s hajójavító dockok sem léteznek; ámbár a tengeri hajógyárak az 1890-ik évi XIII. t.-cz. 1. §. értelmében is azon ipartelepek közé tartoznak, melyekre a hivatkozott törvény kiterjed, mégis szükségesnek tartottam azt tárgyrokonságnál fogva ezen törvényjavaslatba felvenni; ugyanez áll a dockokra nézve is, azonban ez utóbbinak is oly fontosságot tulajdonitok, hogy minden kétely eloszlatása czéljából a kedvezménynek a hajójavító telepek és dockokra való kiterjesztését ezen törvényjavaslat keretébe befoglalandónak véltem. ad 11. Bármennyire fontosak legyenek azon czélok, melyeknek ezen törvényjavaslat tengeri hajózásunk fejlesztése érdekében szolgálni kivan, az e czélra fordítandó eszközök tekintetében a legszűkebb korlátok közé volt kénytelen szorítkozni, mert arról, hogy oly összegeket fordíthassunk a szabad hajózás segélyezésére, mint azt más államok teszik, pénzügyeinkre való tekintettel szó sem lehetett. Ugyanazért a nyújtandó segélyek a lehető mérsékelt összegekben szabattak meg, és mig például Francziaország és Olaszország évenként milliókat fordítanak ezen czélra, a jelen törvényjavaslat az évi segélyezés maximumát 200.000 koronában szabja meg, mihez képest az esetben, ha az ezen törvényen alapuló segélyigények a megszavazott költségösszeget kimerítenék, a további segélyezések kiszolgáltatása iránti igény is megszűnik. Mindazonáltal várható, hogy a törvényjavaslatban czélzott intézkedések ily szfík korlátok között is a tőlük várt hatást el fogják érni és hogy a törvényjavaslatban megállapított 200.000 korona maximális évi segély a többi állami kedvezményekkel egyetemben elegendő lesz arra, hogy hajózást fíző vállalatainkat oly mennyiségű és minőségű" hajók beszerzésére serkentsük, mint tengeri forgalmunk azt jelenleg megkívánja. Az 1893. évi költségelőirányzatban a hajózási vállalatok segélyezésére felvett 180.000 forintnyi összegből a tengeri szabad hajózást űző vállalatok segélyezésére a folyó évben mintegy 25.000 forint = 50.000 korona fog rendelkezésre maradni. Ezen összegből mintegy 35.000 korona a jelenlegi vállalatok segélyezésére lenne fordítandó a törvényjavaslat alapján kiszámított segély fejében és mintegy 15.000 korona új vállalatoknak, illetve a régi vállalatoknak újonnan beszerzett hajók után volna engedélyezhető. Midőn tehát tengeri hajózásunk érdekeinek támogatására s annak fejlesztését czélzó ezen törvényjavaslatot, melytől törvényre emelkedése esetén tengeri nemzeti hajózásunk fellendülését várom, s mely egyúttal a tengerparti lakosság helyzetének javulására is vezetend, — a tisztelt képviselőház elé terjeszteném, — legyen szabad arra kérnem a tisztelt képviselőházat, hogy azt mielőbb tárgyalás alá venni és elfogadni méltóztassék. Budapesten, 1893. évi április hó 6-án. Lukács Béla s. k., kereskedelemügyi m. kir. mimster.
