Képviselőházi irományok, 1892. X. kötet • 349-285. sz.

Irományszámok - 1892-380. Törvényjavaslat, a fővárosi Dunán két állami híd épitéséről

380. szám. 357 Máskép áll azonban a helyzet a IV. kerületi eskütéri hídnál. Az ezzel összekött városrendezési munkálatok tekintetében szétágazók a nézetek. A többféle terv közül e helyütt csak kettőt vélek felemlitendönek, mint a mely városrendezési és forgalmi szempontból behatóbb méltatást érdemel. Az egyik szerint a kerepesi-út egyenes vonalban a Dunáig lenne meghosszabbitandó s a hid oda építendő, a hol a megnyitandó útvonal a Dunapartra torkol. Az útvonal létesítése érdekében többi közt a régi városháza és a belvárosi róm. kath. plébánia-templom is le lenne bontandó. Az összköltség a kisajátított területek értékesítéséből befolyó összegek levonásával, de magának a hídnak költségeit, a mely bármely terv elfogadása esetén egy és ugyanaz, figyelembe nem véve, a legkisebb számítás szerint is 5,897.000 frtra rúgna. A másik terv szerint a hid a belvárosi róm. kath. plébánia-épületnek lenne vezetendő s ennek irányában egyenes vonalban a Hatvani-utcza torkolatáig új útvonal nyitandó, a mely az összeköttetést a Kerepesi-úttal ekkép létesítené. A tiszta költség, a kisajátított területek értékesítéséből befolyó összegek levonásával, magának a hídnak költségeit ismét nem véve számba, ebben az esetben 4,211.000 frtot tenne. A törvényjavaslat az utóbbi terv elfogadásával készíttetett elő. Habár tagadhatatlan, hogy az előbb említett terv szépészeti szempontból az utóbbi fölött áll, azt mégis mellőzendőnek tartjuk, mert a tulajdonképeni czélnak, a Duna-hidnak a város egy főközlekedési vonalával való egyenes összeköttetésének a második terv teljesen megfelel, elfogadása által a belvárosi plébánia-templom a régi városházának, a kegyes tanitó-rendiek épülettömbje megkímélhető, a város külső csínja határozottan nyerni fog, mert ennek a tervnek a költségei a rendelkezésre álló pénzeszközökből fedezhetők, holott az első terv elfogadása esetén oly többszükséglettel állottunk volna szemben, a melyre fedezet nem áll rendelkezésünkre s ezen drágább tervnek létesítése annyi pénzbe kerülne, hogy ez által a főváros későbbi hidszükségleteinek ugyanazon fedezeti alapokból való kielégítését bizonytalan időre elodáznók. Végül azt sem tartom alárendelt tekintetnek, hogy ez a második terv viszonylag jóval rövidebb idő alatt hajtható végre. Összefoglalva tehát a 2. §. szerint teljesítendő munkálatok költségeit, a két hid építése kerek 5,000.000 frtot igényel, a mely feltétlenül az 1. §. szerint felhasználható összegekből fedezendő. A hidakkal kapcsolatos egyéb munkálatok végrehajtása, a mely munkálatok összköltsége 4,995.000, kereken szintén 5,000.000 frttal van előirányozva, ahhoz a feltételhez köttetnék, hogy a főváros ezekhez a rendezési költségekhez két millió forinttal járuljon. Ez a hozzájárulás jó részében nem képez új kiadást, a mennyiben a hídfeljárók s a nyitandó új útvonal járdafektetési, burkolási és egyéb költségeit különben is a fővárosnak kellene viselnie, általában pedig úgy hiszszük, a főváros vagyoni erejéhez s a munkálatok létesítésével egybekötött érdekéhez mértnek tekintendő. Minthogy — a mint voltam bátor említeni — a végleges feljárók és az új útvonal megnyitásának költségei 4,995.000 frttal vnnnak előirányozva, ha ebből két millió forintot a főváros fedezne, az 1. §. szerint felhasználható összegek terhére e czímen kerek összegben 3,000.000 frt egészben pedig kereken 8,000.000 frt esnék. A hídépítési munkálatokat a kereskedelmi minister hajtaná végre, mig a városrendezésiek a fővárosi közmunkák tanácsának törvényszerű működési körében lennének foganatositandók. Az új útvonal megnyitásának egy természetes folyományát képezi a ma szűk Hatvaniutczának a kiszélesítése, a melyről a következő, a 3. §., rendelkezik. Ez a kiszélesítés önérthetöleg nem egyszerre, hanem esetröl-esetre, építkezések által lenne végrehajtandó. A kiszélesítés költségei azonban nem az 1. §. szerint rendelkezésre kerülő összegekből, hanem fele