Képviselőházi irományok, 1892. X. kötet • 349-285. sz.

Irományszámok - 1892-380. Törvényjavaslat, a fővárosi Dunán két állami híd épitéséről

380. szám. 355 i. a nyereménykölcsön tartalékalapja, a mely 1893. végén kereken 5,600.000 frtot teend; 2. a többször nevezett intézetnél föl nem használt évi járadékokból alakult tőke, a mely 1893. végén kereken . . 740 000 frtra fog emelkedni; 3. a nyereménykölcsön évi törlesztési járulékának az a része,amely í 910-ig bezárólag a tényleges szükséglet által igénybe nem vétetik és az eddigi tapasztalatok szerint évente legkevesebb 120.000 írttal vehető számba, e tizenhét évi járadék tökéje . . 1,470.000 frtra tehető, összesen tehát kereken 7,810.000 frt. Az 1885. évi XXI. t.-cz. 2. §-a alapján végül bezárólag 1910-ig ugyanerre a czélra felhasználható az a többlet, a melylyel a mai állami hidak évi tiszta jövedelme 650.000 frtot meghalad. A budapesti állami hidak és a lánczhid-szabadalom megváltásából eredő tiszta jövedelemnek 650.000 frtot meghaladó részét igen szerényen és a természetes emelkedésre való tekintet nélkül évi 35.000 írttal veszem számításba. E tizenhét évre számított járadéknak tökeértékét kereken 420.000 frtra tehetjük. A hídépítési és ezzel kapcsolatos munkálatok czéljaira tehát mindössze 8,230.000 frtnak megfelelő jövedelmi források állanak részben tökében, részben tőkésíthető járadékokban rendelkezésre. A törvényjavaslat 1. §-ában tehát felhatalmazás adatnék a kormánynak ez összegek igénybevételére. Minthogy azonban a munkálatok végrehajtása előreláthatólag több évre fog terjedni s igy a fönnebbi összeg után még tetemes időközi kamat vehető számba, ugy, hogy a munkálatok költségeinek fedezésén túl esetleg maradvány is fog mutatkozni, egyúttal az a rendelkezés is fölvétetett ebbe a szakaszba, hogy a lánczhid-elsőbbségi kölcsönnek általam még a múlt év folyamán az állami pénztári készletekből visszafizetett s 724.700 frtot tevő összege ezeknek a készleteknek visszatérittessék. A törvényjavaslat 2. §a a foganatosítandó munkálatokat állapítja meg, azokat két részre osztván, olyanokra, a melyek föltétlenül végrehajtandók, költségeik pedig kizárólag az 1. §. rendelkezései szerint alakított tőkéből fedezendök és olyanokra, a melyek végrehajtása ahhoz a feltételhez kötvék, hogy azok költségeihez a főváros közönsége vagyoni erejéhez s a munkálatokhoz fűződő érdekeihez mért összeggel járul. Az lévén a feladat, hogy egyrészt a gyalogközlekedések és könnyű kocsiforgalomnak, másrészt a teherforgalomnak a Dunán át új út nyittassék, arra a meggyőződésre jutottam, hogy e feladatot egy hid építésével megoldani nem lehet; mert a dolog természetéhez képest az egyik czél érdekében a hidat a legtömörebb városrész irányában, a másik czél érdekében pedig egy fő forgalmi út folytatásában kell építeni. Minthogy tehát ezek a feltételek egyik ponton sem találkoznak, a már érintett 1891-ik, értekezlet és a legújabban folytatott tanácskozások eredményéhez képest két hídnak az építését, még pedig, a mennyire műszakilag lehetséges, egyszerre való építését találom szükségesnek, egyiket az eskü-tér és a Döbröntei-tér között, a másikat pedig a vámház-tér és a sáros-fürdő között. A mi az eskü-téri hidat illeti, ennek forgalmi szempontból ugyanaz a feladata lesz, mint a lánczhidnak: közvetíteni a gyalog- és a könnyű kocsi-forgalmat, ott, hol az a lánczhidon alul a legélénkebb, tehát a belváros és a Tabán s azon városrészek között, melyeknek forgalma a belváros, illetőleg a Tabánon keresztül vonul el a Duna másik oldalára. És e részben szükséges volt azzal az átalakulással is számolni, melyet a várhegy nyugoti oldalán készülő új út 45*