Képviselőházi irományok, 1892. X. kötet • 349-285. sz.

Irományszámok - 1892-380. Törvényjavaslat, a fővárosi Dunán két állami híd épitéséről

352 380. szám. Melléklet a 380. számú irományhoz. Indokolás. „a fővárosi Dunán két állami hid építéséről" szóló törvényjavaslathoz. Budapest fő- és székváros lakosságának nagymérvű szaporodása s ezzel kapcsolatban a város területének folytonos nagyobbodása, nemkülönben az ipar és kereskedelem folytonos fejlődése következtében a városnak a Duna két partján fekvő részei közötti forgalom igényeit a jelenlegi hidak nem képesek többé kielégíteni. A meglevő három hid közül az egyik a vasúti közlekedés czéljaira szolgálván, közúti jellege csak a lánczhidnak és a Margithidnak van. Ámbár a fő- és székváros nagyarányú fejlődése jórészt az utolsó két évtized eredménye, s ámbár lakosainak száma 1876-tól — vagyis a Margithid forgalomba bocsátása óta — 1892-ig mintegy 230.000 lélekkel szaporodott, ennek daczára a forgalom a Dunán át ma is ugyanazon két közlekedési vonalra van szorítva, mint 18 évvel ezelőtt volt. Ez a helyzet immár tarthatatlanná vált. Eltekintve ugyanis a csavargözösök járataitól, melyeket a szegényebb néposztály a költség miatt rendszeresen nem vehet igénybe s melyek a téli évszakban hosszabb-rövidebb ideig különben is szünetelnek, - a város túlnyomó nagyobb részének a közlekedése egyedül a Iánczhidra van utalva. A balpartról tehát részben már a IV. kerületből, töleg azonban a VII., VIII. és X. kerületből csak kerülővel, a legtöbbször jelentékeny kerülővel lehet a jobbpartra jutni és viszont. De bármily nagy legyen is az ebből eredő hátrány, az orvosolandó bajoknak az még csak kisebb részét képezi; a nagyobb rész a teherforgalomra esik, a mely tudvalevőleg majdnem kizárólag a Margithidon át veheti útját, ugy hogy a lánczhidon alul fekvő városrészeknek és falvaknak a fő- és székváros szemben fekvő oldalára irányuló teherforgalma csak igen nagy kerülővel juthat el rendeltetési helyére. Ugy a fő- és székváros közönsége, mint általában a közvélemény, a mai hidak ezt az elégtelen voltát felismerve, új hidak létrehozása mellett mind hangosabban szót emelt. De nemcsak a hídépítés felismert szüksége s az ebben az ügyben megindított mozgalom kívánta, hogy a kormány ebben az ügyben megállapodásra jusson, hanem követelte ezt az a körülmény, hogy az ország központjában fejlődő forgalom követelményeinek kielégítése a helyi érdeket messze meghaladó közszükséglet jellegével bir — és követelte végül az, hogy a hídépítés szükségét előre látta már maga a törvényhozás, a midőn az 1870. évi X. törvényczikk 3. §-ában két új hid építésének esetleg beálló szükségét érintette, de még inkább akkor,