Képviselőházi irományok, 1892. X. kötet • 349-285. sz.

Irományszámok - 1892-370. Törvényjavaslat, az állami anyakönyvekről

370. szám. 321 nem felelő egyes vét az összeség ellen, sérti a bejegyzés által jogaikban érintett harmadik egyének jogkörét, egészen jogos őt büntetéssel sújtani, a mint erre fentebb már utaltam. Ennek a büntetésnek tényleges alkalmazásba vételére azonban csak akkor van szükség, ha a bejelentés a kötelezettek részéről egyáltalában nem történt meg, ha ellenben az utóbb kötelezettek valamelyike megtette a bejelentést, akkor elesik alapja annak, hogy az előzőleg kötelezett, ki eme kötelességének meg nem felelt, megbüntettessék. Mert a közérdek csak addig terjed, hogy a bejelentések megtörténjenek; az már azonban, hogy az elsőbb vagy utolsóbb sorban kötelezett tette-e meg a bejelentést, a közérdek tekintetéből mindegy. Az 58. §-nak, mely szerint a bejelentésre kötelezettek a bejelentés megtételére rendbírságok által szoríthatók, mint praeventiv rendszabálynak, kétségtelenül üdvös hatása lesz a bejelentések kellő megtétele körül. A kihágások elbírálásának a kir. járásbíróságok (61. §.) hatáskörébe utalását azért javaslom, mert ez a közönség körében nagyobb megnyugvást kelt, mint hogyha a közigazgatási hatóságokra ruháztatnék a büntető hatalom, de továbbá főleg azért, mert a kihágások elbírálásával a kiigazítási eljárás keresztülvezetése igen sokszor kapcsolatos lesz, ez utóbbi irányban pedig amúgy is a kir. bíróságok lesznek illetékesek, és igy a kapcsolatos teendők közös intéző kézbe helyeztetnek. A 63. §-hoz. Jelenlegi törvény és szokásjog rendszerünkben a szülők vallása alapján kötelezően van megszabva, hogy a gyermek mely vallást kövessen azon életkoráig, midőn részére a vallás szabad választásának (illetőleg az áttérésnek) joga megnyílik. Ennek a jogi állapotnak a születési anyakönyvben is kifejezést kell adni. Az e végből szükséges rendelkezést azért vettem fel az átmeneti intézkedések közé, mert á vallás kötelező megállapítása az 1868. évi LIII. törvényczikkben és fennálló jogszabályainkban lefektetett mai rendszernek kifolyása; ez a rendszer pedig a tervbe vett egyházpolitikai reformok során egészben vagy részben megváltozhatik. A 64. és 65. §-okhoz. Ezek a szakaszok is csak ideiglenes érvénynyel biroknak tekintendők, mert csak addig van rajok szükség, mig a házasság megkötése és annak közhitelű nyilvántartása külön, amaz egyházi, ez állami hatósági functiót képeznek. Mihelyt a házasság megkötésének állami formája behozatik, a két functio ugyanazon hatóság egységes cselekményének fog tárgyává válni, mert ugyanaz az állami hatóság, mely előtt a házasság jogérvényesen megköttetik, fog a megkötött házasság elkönyvelésével is foglalkozni. Ezen helyzet bekövetkeztéig gondoskodni kell arról, hogy az egyházilag megkötött házasságoknak az állami anyakönyvbe bejegyzés érdekéből szükséges bejelentése pontosan megtörténjék. E végből ugyanazt az alapelvet tartom érvényre emelendőnek, mely a születések és halálozások bejelentésénél irányadó, t. i. azt, hogy a bejelentésre az érdekeltek és közvetlen tudomással bírók köteleztessenek. Ilyenekül tekintem házasságnál a házasfeleket és a tanukat. Minthogy pedig annak, hogy az egyházi házasság tényleg megköttetett, az anyakönyvvezető állami hatóság előtt kétségtelen bizonyítékát a házasságkötésnél közreműködő lelkész által kiállított egyházi anyakönyvi kivonat képezi, annak mint materialis bizonyítéknak felKÉPVH. IROMÁNY. 1892—97. X. KÖTET. 41