Képviselőházi irományok, 1892. VIII. kötet • 288-297. sz.

Irományszámok - 1892-297. Törvényjavaslat, a Szerbiával 1892. évi augusztus hó 9-én kötött kereskedelmi szerződés beczikkelyezéséről

300 297. szám. forgalma megnehezittessék, a zárjegyzőkönyvben kimondatik, miszerint a gyarmatárúk, fűszerek, olajok, déli gyümölcs,,- drogériák, festő- és cserző-anyagok, mézgák és gyanták a monarchiából való bevitelnél Szerbiába származási bizonyítványok előmutatása nélkül is minden esetben a legnagyobb kedvezményben fognak részesülni. A mostam zárjegyzőkönyv VIII. czikkének első pontja, mely szerint az árúk a »kisebb jelentőségű alkatrészei* a vámozásnál tekintetbe; nem vétetnek, az új zárjegyzőkönyvnek a vámtarifákról szóló részébe tétetett át, mint oda való intézkedés. A zárjegyzőkönyv X. czikkéről, mely a fogyasztási adókra vonatkozik, már tétetett említés kapcsolatban a szerződésnek ezzel összefüggő czikkével. A VIII. czikkhez tartozó pontokhoz egy új határozat vétetett fel, melyben kimondatik, hogy a kiviteli vámok magassága a szerződés által ugyan nem állapittatik meg, hanem hogy ezen vámok egyenlő magasságban alkalmazandók, bármely irányban történik is a kivitel. Szerbia ugyanis néhány év előtt a gabonára fennálló kiviteli vámokat megszüntette a Salonichin át mozgó kivitel érdekében. Ezzel egyrészt azt szándékolta elérni, hogy a külföldi piaczokon, jelesül Francziaországban könnyebben versenyezhessen a többi idegen gabonával, másrészt pedig hogy a kivitelnek ezen irányba való terelése által saját forgalmi vállalatainak nagyobb bevételt biztosítson. Minthogy ezen intézkedés átviteli kereskedelmünkre és tengeri kikötőink forgalmára hátrányosnak mutatkozott, az új szerződésben intézkedés történt, hogy a kivitelnek ily egyirányú kedvezményezése többé elő ne fordulhasson. A jegyzőkönyv \égre még néhány, a szerb vámtarifára vonatkozó magyarázó határozatot tartalmaz, melyek felvétele a súlyvámok rendszerének elfogadása következtében mutatkozott czélszerűnek. Valamint az 1881. évi kereskedelmi szerződésünk ideiglenes meghosszabbításának idejére gondoskodás történt arra nézve, hogy a Szerbiával jelenleg érvényben álló többi szerződésünk ezen idő alatt fel ne mondassék, ép ugy hasonló intézkedés történt a törvényjavaslattal bemutatott új szerződés tartamát illetőleg. Mint a jelen előterjesztéshez csatolt, a szerb kormánynyal 1892. évi augusztus hó 9-én létrejött nyilatkozatból (III. melléklet) kitűnik, megállapodás történt, hogy a kereskedelmi szerződés időtartama alatt a hajózási egyezmény, a consuli egyezmény, a polgári ügyekben kölcsönösen nyújtandó jogsegély iránti egyezmény, a hagyatéki eljárás szabályozása, a gyámság vagy gondnokság ideiglenes rendezése és a polgári állapotra vonatkozó okiratok közlése iránti egyezmény és a közönséges bűntettesek kölcsönös kiadása iránti egyezmény nem fognak felmondatni és új megállapodások létrejöttéig ezen kérdésekre nézve hatályban fognak maradni; fentartatván egyúttal, hogy ezen szerződések esetleges módosítása iránt a tárgyalások legkésőbb a kereskedelmi szerződés aláírásától számítandó hat hó lefolyása előtt megindittassanak. Az előadottakból megnyugvással tartom levonhatónak azon következtetést, hogy a jelenleg előterjesztett szerződés alkalmas lesz kereskedelmi érdekeinket a Szerbiába irányuló kiviteli forgalomban oly mérvben biztosítani, hogy saját termelésünk hosszabb időre Szerbiában állandó piaczra számithat. Minthogy másrészt a jelen szerződés által Szerbia is oly előnyöket nyert, melyek kereskedelmi összeköttetéseit és forgalmát velünk fejleszteni és gyarapítani alkalmasak, — a mi saját kereskedelmünknek és közgazdasági termelésünknek szintén javára váland, — a bemutatott szerződést, mint olyat, mely egyik keleti szomszédunkkal kereskedelmi viszonyainknak állandóságát a kölcsönös érdekek igazságos mérlegelése alapján biztosítja, — az országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. Budapesten, 1893. évi február hó 3-án. Lukács Béla s. L, kereskedelemügyi m. Tcir. minister.