Képviselőházi irományok, 1892. VIII. kötet • 288-297. sz.

Irományszámok - 1892-291. A mentelmi bizottság jelentése, sajtóügyi vétséggel vádolt Sima Ferencz országgyülési képviselő mentelmi ügyében

180 291. szám. 291. szám. A mentelmi bizottság jelentése, sajtóügyi vétséggel vádolt Sima Ferencz országgyűlési képviselő mentelmi ügyében. A budapesti ker. kir. sajtóügyi vizsgálóbíró múlt évi deczember 29-én 42.901. sz. a. kelt felterjesztésében Sima Ferencz orsz. képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kéri, a Tasnády Antal Szentes város polgármestere által nevezett képviselő ellen nyilvános rágalmazás és becsületsértés miatt emelt sajtóügyi panasz folytán. Ugyanis a Sima Ferencz felelős szerkesztése mellett megjelenő »Szentesi Lap« czimű vegyestartalmú közlöny múlt évi 122. számában több oly közlemény jelent meg, mely közlemények egyes kifejezései által Tasnády Antal, személye ellen a nyilvános rágalmazás és becsületsértés vétségét látta elkövetve. A panaszfeljelentésben megjelölt sértő kifejezések a következők: »— a mai közgyűlés után abban a véleményben van, hogy dr. Tasnády Antal elmefogyatkozásban szenved és igy a városi képviselőknek a város érdekében gondoskodni kell arról, hogy az az ember megfigyelés alá helyeztessék. — Szomorú dolog, hogy ezt a kijelentést és állítást a képviselőtestület többségének valónak kell tekinteni a mai közgyűlés után. Miért? Mert Tasnády Antal oly ok és oly körülmények között oszlatta fel a tanácskozásra egybegyűlt képviselőtestületet, melyek feltétlenül kizárják az épelműséget, minden embert meggyőznek arról, hogy itt egy elmebajban szenvedő emberről van szó, ki nemcsak a város vezetésére vált immár teljesen képtelenné, de még a józan Ítélőképességre is.« »Ezt az embert megfigyelés alá kell venni, mert egy város sorsát elméjében megrendült ember kezére egy perczig se lehet bizni. — Szégyen és gyalázat azokra, kik a szegény ördögöt idáig vitték polgármesteri mániájának izgatásával.« » Városi közgyűlés lett volna tegnap, ha Szentes város polgármesteri állását Szentes város közönségének átka, a vén nyomorult Stammer és hitvány környezete, mely minden piszkos, gyalázatos visszaélésre kész volt mindig megverni egy szerencsétlen emberrel, ki előbb azt hitte, hogy neki valami nagy hivatása van Szentesen, de a ki ezen nagy hivatás feletti veszett elmélkedésben immár teljesen elvesztette lelkének egyensúlyát és kinek ma már nem közhivatalban, hanern valamely elmegyógyintézetben van helye. Hát ezt a szerencsétlen flótást Csató ur, Stammer ur szüleménye, a törvény gyalázatos arczulütésével vezette be a hivatalába, s hogy erre a becstelen visszaélésre méltán rászolgáljon, Tasnády kezdte elnökösködését azzal,